Szüleiktől tanulják a humorérzéket a babák
A harminc csecsemő bevonásával lefolytatott tanulmányban a New Hampshire-i Egyetem kutatói John Sparrow vezetésével különböző helyzetekbe hozták a csecsemőket és szüleiket, az eseményeket pedig videóra rögzítették, majd elemezték.
Korábban is ismert volt, hogy a szülői érzelmi tükrözést alkalmazzák a 8 hónapos csecsemők, amikor egy helyzetben meg akarják állapítani, hogy az hordoz-e fenyegetést számukra. Azt azonban nem tudták, hogy ennél fiatalabb korban, vagy más típusú helyzetekben is előfordul-e ez a szociális feedback.
A mostani tanulmányban először két közönséges helyzetben láthatták a csecsemők a szüleik reakcióját: képes könyvet nézegettek vagy kicsi piros szivacslabdát mutattak nekik. Később a helyzeteket abszurdabbá tették: a képeskönyvet az egyik kutató fejére helyezték, aki közben azt mondogatta, hogy "zoop-zoop", illetve a szivacslabdát az orrára húzták, ő pedig a "beep-beep" szavakat hallatta, miközben bohócorrát böködte. A szülőket arra kérték, hogy az utasítástól függően vagy kifejezéstelen arccal nézzenek a magát produkáló kutatóra, vagy mutassanak rá és nevessenek közben.
Úgy találták, hogy bár a 6 hónapos babák hosszabb ideig meredtek az abszurd eseményre, jelezve, hogy ismeretlen számukra, reakciójuk nem függött a szülő reakciójától. Ugyanakkor alaposan megnézték a szülőt akkor, amikor az nevetett. Az abszurd esemény és az azon való nevetés alapos megfigyelése és összekötése lehet a magyarázata a kutatók szerint annak, hogy miként fejlődik ki aztán a babáknál a humorérzék 12 hónapos korukra. Egyéves születésnapjukra a gyerekek akkor is nevettek az abszurd eseményeken, ha a szüleik éppen kifejezéstelen arcot vágtak közben.
"A tanulmány azt mutatja, hogy a 6 hónaposok figyelnek a szülők 'kéretlen érzelmi tanácsára' az olyan kétértelmű helyzetekben, amelyek viccesek lehetnek. 12 hónapos korukra a gyerekeknek, úgy tűnik, elegendő élettapasztalata van ahhoz, hogy saját maguk döntsenek, legalábbis abban, hogy mit tartanak nevetségesnek" - magyarázta Gina Mireault, a tanulmány egyik szerzője.
