Caroline Kinsey csak 19 éves korában tudta meg, hogy szenvedéseinek oka az interszexualizmusában (a betegségről bővebben ITT és ITT olvashat) keresendő. Ma, 42 évesen már két éve nőként éli az életét, műtétre gyűjt és úgy érzi, boldogabb és egészségesebb, mint valaha, hisz végre megtalálta helyét az életben, és rájött, hogy ki is ő valójában. Addig azonban sok-sok szenvedés jutott neki osztályrészül.

Születése után anyját valósággal sokkolta a hír, hogy a babája kétféle nemi szervvel is rendelkezik. Az orvos tanácsára akkor úgy döntöttek, Caroline-t fiúként, Carl John Bakerként fogják felnevelni, mivel a férfi nemi szerveket nehezebb elrejteni. Monica Baker ezért titokban tartotta nem csak gyermeke, hanem mindenki előtt az igazságot.

A problémák akkor kezdődtek, amikor Caroline serdülni kezdett. Az iskolában sokat gúnyolták furcsa kinézete miatt, ami őt persze nagyon bántotta, de a pontos okát nem értette, hisz azt gondolta, hogy mindenki úgy néz ki, mint ő. Az egyetlen furcsaság, amit észrevett magán, az az volt, hogy magasabb a hangja a többi fiúénál.

– A fiúk szörnyű nevekkel illettek, a lányok pedig furcsának hittek. Az iskola nagyon kemény időszak volt számomra, sosem volt barátnőm – meséli Carol.
Caroline és öccse, Martin 1970-ben állami gondozásba került, miután szociális munkások felfedezték, hogy szüleik magukra hagyták őket családi házukban.

Aztán, amikor 19 éves lett, újra felvette a kapcsolatot családjával, mivel anyja azzal kereste meg, hogy valami rendkívül fontosat kell mesélnie neki.
A nagy találkozáson Monica Baker elővette gyermeke születési anyakönyvi kivonatát, és beszámolt neki mindenről. Elmondta, hogy ő és a férje tanácstalanok voltak, ezért az orvos utasítását követték, és fiúként nevelték fel.

Hirtelen minden értelmet nyert, Caroline felfogta, hogy az egész addigi élete a másságáról szólt, melyet érzett ugyan, de pontosan nem tudta, hogy mi a baj vele.
Ezt követően élte tovább az életét férfiként, éttermekben és kocsmákban dolgozott, sőt, még meg is nősült, ám a házasság gyorsan felbomlott.
Caroline ezután egészen belesüllyedt a depresszióba, életét kilátástalannak látta, aztán két évvel ezelőtt úgy döntött, megpróbál nőként élni.

– Az első ruha, amit viseltem, rózsaszín volt, abban mentem a munkaügyi központba, az emberek pedig idiótának neveztek – emlékszik vissza a nő, aki ma egészségesebbnek és boldogabbnak érzi magát, mint valaha, éppen ezért nem is szívesen tekint a múltba.
Persze vannak bőven, akik nem fogadják el ilyennek, de akadnak olyanok is, akik látva, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabb az új, női személyisége, támogatják.
Caroline most a műtétre gyűjt, hogy végleg megszabadulhasson a férfi nemi szervektől.

– Remélhetőleg ez majd segít, hogy magam mögött hagyjam a múltat, továbbléphessek és megtaláljam a szerelmet – mondja.

Az interszexuális aktivista csoportok szerint a Caroline-hoz hasonló emberek életét a társadalomban élő tévképzetek keserítik meg leginkább.

Dr. Jay Hayes-Light, az egyesült királyságbeli Interszexualizmus Egyesület elnöke a Daily Mailnek elmondta, az interszexualitás nem választott életstílus, hanem betegség. Carole esete tipikus példája annak, amikor egy gyerek úgy nő fel, hogy fogalma sincs az állapotáról.

A társadalom is elítéli a kétneműként született embereket, és kevés megértést tanúsítanak irántuk.

– A melegeket mára, nagyon helyesen, elfogadják, és joguk van úgy élni, mint a közösség többi tagjának. Az interszexualizmusban szenvedő embereket is megilletik ugyan ezek a jogok – mondja a doktor, hozzátéve: ehhez viszont az kell, hogy a társadalom megértse és elfogadja, hogy a Carole-hoz hasonló emberek nem maguk választották a sorsukat.