Sztárallűrök: a celebség kihozza az ember igazi énjét?
Nap mint nap olvashatunk valamilyen hírességről, aki szégyenteljes, elítélendő magaviseletével hívja fel magára a média és az emberek figyelmét. Mel Gibson amerikai színész például 2006-ban ittas vezetés miatti letartóztatásával került a címlapokra, sokat lehetett hallani emlékezetes antiszemita kirohanásairól is, majd 2010-ben barátnője, Oxana Grigorjeva elleni erőszakos cselekedetitől visszhangzott a sajtó. Nagy port kavart az interneten flörtölő, New York-i képviselő is idén télen. Chris Lee saját nevén, egy internetes oldalon flörtölt egy nővel, akinek félmeztelen fotót is küldött. A botrány kirobbanása után azonnali hatállyal lemondott mandátumáról.
A Reuters számára, 24 ország lakosságának megkérdezésével készült nemzetközi Ipsos felmérés arra kereste a választ, hogy a hírességek helytelen, elítélendő cselekedeti mögött vajon a hatalmi pozíciójukból fakadó mérhetetlen önbizalom, vagy pedig a mélyben megbúvó rosszabbik énjük áll-e.
A 18 722 válaszadó csaknem 54%-a gondolja azt, hogy az ismert emberek esetenként szégyenteljes, önpusztító viselkedése valójában a mélyben lappangó rosszabbik énjüket tükrözi. A megkérdezettek 46%-a osztja azt a véleményt, hogy a hatalom és a befolyás részegíti meg olykor annyira a hírességeket, hogy azt gondolják, bármit büntetlenül megtehetnek.
A francia válaszadók közül ötből négyen, mitegy 80%-uk véli úgy, hogy a hatalom és a befolyás visz tévútra. Őket a belgák (64%), a németek (62%), a kínaiak (57%) és a dél-afrikaik követik ebben a megállapításukban.
A másik markáns álláspont mellett is lándzsát törnek egyes országok. A magyarok közül ötből négyen (78%) gondolják, hogy a sztárok azért cselekszenek úgy, ahogy, mert ilyenek valójában. Tízből heten (68%) osztják ezt az álláspontot a japánok, akiket a lengyelek (63%), az oroszok (62%), a britek (61%) és az indonézek (60%) követnek.
Nemcsak abban megosztott a világ válaszadóinak véleménye, mi okozza az erkölcstelen tetteket, de abban is, mennyiben tolerálhatók és megbocsájthatók ezek. Arról is megkérdezték a válaszadókat, mit éreznek, ha az országuk egy politikusáról kiderül, hogy valami helytelent, de azért nem bűncselekményt követett el.
A válaszadók fele (56%) gondolja azt, hogy nem lenne toleráns és megbocsájtó, ötből négyen (21%) egyáltalán nem, s harmadnyian (35%) pedig nem igazán éreznének így. A másik 44 % toleráns és megbocsájtó lenne. Csupán tízből egy ember (11%) érezne így nagyon, 33% pedig valamelyest. A kevéssé toleráns tábor vélekedésének intenzitása tehát valamelyest erősebb.
Japánban (72%) a legmarkánsabb a negatív vélekedés. A rangsor következő országai: Magyarország (69%), Dél-Korea (69%), Indonézia (68%) és Franciaország (66%). A legmegbocsájtóbb nemzetek: Mexikó (57%), Belgium (55%), Argentína (54%), Ausztrália (53%) és Spanyolország (52%). Érdekes, hogy a vállalkozók (49%), s a döntéshozók (49%) toleránsabbak, mint azok, akik nem üzletemberek (43%), s nem bírnak befolyással (43%). Lehet, hogy a saját hatalmi pozíció fokozza a megértést?
Azzal kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, hogy vajon a férfiak vagy nők követnek-e el több erkölcsileg megkérdőjelezhető tettet. A nemzetközi reakció hasonló patthelyzetet hozott: a válaszadók fele (51%) véli úgy, hogy éppen annyi közszereplő nő erkölcstelenkedik, mint férfi, csak őket nem érik tetten, s nem adnak hírt róluk. Leginkább Oroszországban (73%) tartják így. Őket Németország (63%), Argentína (61%), Magyarország (59%), Kína (58%) és Dél-Afrika (58%) követi. Azt, hogy több férfi lép tévútra, Indonéziában (63%), Svédországban (61%), Franciaországban (58%), Spanyolországban (56%) és Japánban (56%) gondolják.
Érdekes módon, nézeteltérés mutatkozik ebben a kérdésben attól függően, hogy nőket, vagy férfiakat kérdeztek. Inkább az erősebb (55%), mintsem a gyengébb nem (47%) véli úgy, hogy éppen annyi nő, mint férfi érintett az ilyen cselekedetekben. S inkább a nők (53%), mint a férfiak (45%) gondolják azt, hogy a férfiaknak van több vaj a fejükön.
