Stanislaw Lem, a sci-fi nagymestere ma lenne 90 éves
A legsikeresebb lengyel író mindmáig tartó népszerűségét jól jelzi, hogy filozófiai magasságokba törő műveit 36 nyelvre fordították le – köztük angolra, ami kivételes a nem angol nyelvű sci-fi írók esetében - és több mint 20 millió példányban jelentették meg. Témáit fikcióként mutatja be, egyrészt azért, hogy elkerülje a tudományosság buktatóit, másrész a Kommunista Lengyel Népköztársaságban könnyebb és biztonságosabb volt irodalmi köntösbe bújtatva tálalni korszakalkotó eszméit.
Legkedveltebb témája a megvalósíthatatlan kommunikáció volt emberiség és az idegen civilizációk között. Ír a technológiai fejlődésről, ember és gép tökéletlen kapcsolatáról, és a biológiai ember helyéről a gépiesített társadalomban. Idősebb korában roppant kritikussá vált a technológiai újításokkal szemben, kritizálta például az Internetet is. Műveit a tudományos és filozófiai körök képviselő is elismerték, mivel témáit a hétköznapi ember számára is fogyasztható, és élvezhető formában tálalta.
Élete és munkássága
Apja nyomdokain haladva orvosnak készült, de tanulmányait félbeszakította a II. világháború. A német megszállás alatt autószerelő-segédként és hegesztőként dolgozott, részt vett az ellenállásban. A megszállás alatt írta meg első műveit, mint egy későbbi interjúban mondta, csupán a maga és barátai szórakoztatására, mert így tudta átvészelni ezt a sivár és nyomasztó korszakot. 1946-ban a repatriálási program keretében családjával áttelepült Krakkóba, ahol doktori diplomával zsebében segédkutatói munkát vállalt, szabadidejében írogatott. Mivel allergiában és szénanáthában szenvedett, minden évben a hegyekben töltött négy-hat hetet, ezek az időszakok aktív alkotással teltek.
1946-ban egy folyóirat folytatásokban közölte első regényét Ember a Marsról címmel, versei, novellái a Tygodnik Powszechny katolikus hetilapban jelentek meg, elkészült Az átszellemülés kórháza című regénye is (amelyet saját, lengyelországi élményei ihlettek), de ezt a cenzúra éveken át visszatartotta. Első sikerét 1951-ben az Asztronauták című kommunista utópiával aratta, melyet németre is lefordítottak, így találva neki egy jóval szélesebb körű olvasótábort. 1955-ben jelent meg a Magellán-felhő, 1957-ben a Csillagnapló, két évvel később az Éden és az Invázió az Aldebaranról című elbeszélés-gyűjtemény.
A hatvanas évek lett alkotói pályája legtermékenyebb szakasza, 1961-ben vetette papírra a Visszatérést és a Solarist. Utóbbi minden idők egyik legsikeresebb sci-fi regénye, amelyet 1972-ben Andrej Tarkovszkij, harminc évvel később Steven Soderbergh filmesített meg. Lem maga nem rajongott műveinek filmre viteléért, Tarkovszkij adaptációját egyenesen űrbeli Bűn és bűnhődésnek nevezte. 1964-ben Summa technologiae című esszégyűjteményében a jövőtervezés tudományos-technikai feltételei foglalkoztatták, az egy évvel későbbi Kiberiáda szatirikus mesegyűjtemény. Az 1968-as Pirx pilóta kalandjai izgalmas elbeszéléskötet, amelyből 1972-ben magyar tévésorozat is készült, e korszakának záró remeke Az Úr hangja című regény.
A sci-fi irodalom történetét A tudományos-fantasztikus irodalom és a futurológia című esszékötetben foglalta össze. 1987-ben, Béke a földön című regénye megjelenése után bejelentette: szépírói pályáját befejezettnek tekinti, a továbbiakban csak esszéket és tanulmányokat publikál. Élete végén a jövőfilozófia, a nanotechnológia, a világmindenség hallgatása, a tudomány végső lehetőségeinek kérdései, s az általa fantomatikának nevezett virtuális valóság foglalkoztatták.
A műfajt a klasszikus irodalom szintjére emelő író kritikával szemlélte saját és írótársai munkásságát is, így történhetett meg, hogy Amerikában a sci-fi írók szövetsége előbb tiszteletbeli taggá választotta, majd kizárta soraiból.
A század legnagyobb elméi között számon tartott Lem a szükségállapot 1981-es kihirdetése után elhagyta Lengyelországot. Előbb ösztöndíjjal Nyugat-Berlinbe ment, majd 1983-ban Bécsbe költözött, ahonnan 1988 őszén tért vissza Krakkóba. A lengyel kultúrának tett szolgálataiért 1996-ban a Fehér Sas érdemrenddel, 2001-ben a legnagyobb lengyel kulturális kitüntetéssel, az Arany Jogarral tüntették ki.
2006. március 27-én Krakkóban halt meg, nevét a csillagok között a 3836-os kisbolygó őrzi.
Üzenet a jövőnek
Az emberiség jövőjéről, de saját koráról is nagyon realista módon gondolkodott. Egy az élete kései szakaszából való interjúban megjegyezte, hogy sokszor túl sötét színezetben tüntetik fel mondandóját. Lem úgy látta, az emberiség létét komoly veszély fenyegeti a túlnépesedés és a klímaváltozás miatt. Úgy vélte, elviekben megvannak az eszközeink arra, hogy elkerüljük a katasztrófát, de a gyakorlatba ezeket nehéz átültetni, mert a demokratikus államokban a hatalom emberei néhány évenként váltják egymást, ahhoz viszont, hogy a globális felmelegedéssel szemben küzdeni tudjunk, vagy megállítsuk az óceánok szennyezését, hosszú távú, és világviszonylatban is összehangolt tettekre van szükség.
