A hivatásos gondnokot két év, öt év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték.

A két nő 2009 márciusában megegyezett, hogy az ellenőrzés hiányosságait kihasználva a gondnokoltak bankszámláiról pénzt tulajdonít el, és azon fele-fele arányban osztozik. A hivatásos gondnok fiktív vagy a valós értéket meghaladó pénzfelvételi kérelmeket terjesztett elő, amelyek kifizetéséről az ügyintéző határozattal döntött. A felvett pénzösszegek egy részét nem számolták el szabályszerűen: volt, hogy egy határozatszámot több alkalommal is felhasználtak, más esetben elmaradtak vagy hiányosak voltak az elszámolások.

A vádirat szerint az ügyintéző és a gondok 2009 és 2011 között 17 ember bankszámlájáról alkalmanként kilencezer és egymillió forint közötti összeget vett fel. Több mint 6 millió forintot sikkasztottak el, az összeg felét a bűnügyi eljárás során a hivatásos gondnok megtérítette.

Az ügyintéző a gondnok segítségével a férjének egy alsópáhoki ingatlant is megszerzett az egyik súlyosan beteg, rokkant embertől. A tulajdonost - aki a bíróság előtt is azt hangsúlyozta, hogy soha nem akarta eladni az ingatlant - megtévesztéssel rábírták, hogy írjon alá egy havi 3 ezer forintról szóló életjáradéki szerződést. Az ingatlan így az ügyintéző férjének nevére került, viszont hosszú ideig még a csekély összegű járadékot sem fizették ki a beteg embernek.

Az ítélethirdetéskor a bíró azt mondta: súlyos, erkölcsileg is elítélendő cselekedete miatt az elsőrendű vádlott legkorábban a büntetés kétharmadának letöltése után bocsátható feltételes szabadságra.

A másodrendű vádlott esetében a törvényszék enyhítő körülménynek tekintette beismerő vallomását, és azt, hogy a csalással megszerzett összeg egy részét még a büntetőeljárás elindítása előtt megtérítette a gondozottaknak.

Az ügyész méltányosnak nevezte az ítéletet. Az elsőrendű vádlott fellebbezett az ítélet ellen, a másodrendű vádlott nem kívánt fellebbezési jogával élni.