„A szegényebb magyar kuncsaftok csak 150 milliót hordtak össze”
Jól ment a bolt, már nemcsak az Anita Klubban, hanem szerte a környékén is folyt a prostitúció. A szervezők árujukat exportképesnek találták, és Nyugat-Európában szereztek piacot. 2001 és 2003 között osztrák és svájci bordélyházakban dolgoztak a váltott magyar lányok. 2004-től Kölnben, a Pasha bordélyházban találtak új bázisra.
Időközben kialakult a munkavégzés és a javadalmazás rendje: egyszerre 6-6 hölgy dolgozott Tiszafüreden és Kölnben. Megvolt a norma, amit teljesíteniük kellett: Kölnben személyenként és naponként 10 ezer eurót, Tiszafüreden 40 ezer forintot kellett keresniük. A bevétel egyik felét eltette az elsőrendű vádlott, a másik felén osztozott a szolgáltatást teljesítő hölgy és az őt felügyelő bandatag. Aki bánatos volt munka közben, azt ösztönözték, aki nem hajtott eléggé, azt a többi lány előtt megverték a felügyelők.
A nyomozók kiszámolták, Kölnben csak az elsőrendű vádlottnak 907 millió forintnak megfelelő euró ütötte a markát. Tiszafüreden a szegényebb magyar kuncsaftok ezalatt csak 150 milliót hordtak össze a fő-fő kerítőnek, aki az így szerzett pénze legalizálására törekedett. Így például bányavállalkozásban szerzett üzletrészt, vádlott-társai segítségével pénzt váltottak, kölcsönszerződéseket írtak.
A Szegedi Ítélőtábla az idő múlását jelentős enyhítő körülménynek vette, ezért a pénzmosásban segédkező vádlottak büntetését jelentősen enyhítette. A fő vádlottak – a prostitúciós cselekményeket bűnszervezetben követték el – büntetése is az idő múlása miatt nem lett súlyosabb.
Esetükben a Szegedi Ítélőtábla helybenhagyta a Szolnoki Törvényszék ítéletét: 4 és 9 év közötti végrehajtható börtönbüntetést kaptak.