- Bombajól nézel ki, bébi! -biccentett egy, a hátán óriási táskával görnyedő futár a kicsi katicás hátizsákkal felszerelkezett, harisnyás cangás csajszi láttán, akinek a viselete – mint mindannyiunk megkönnyebbülésérre kiderült – nem csak, hogy gazi kézmunka, de „limitált széria” is volt.

A Szóda nevű mulatóban vagyunk, a pult melletti szűk folyosón vonuló bringások divatbemutatót tartanak. A maguk kedves, ártalmatlan módján trendiskednek a Néprajzi Múzeum fotókiállításának megnyitójával egybekötött, Pop, bicaj, satöbbi című eseményen. Mindezért a BAD (Bicycle Art and Design) csoport vállalta a felelősséget, melynek tagjai szinte bármilyen anyagból, felületből olcsó, ámde „hipertrendi” bringás túlélő készletet fabrikálnak - a turkálóból származó felsőktől a vízlepergető alsókon át a reneszánsz (gyanús) zoknikkal és a csillogó karkötőkkel bezárólag.

Limitált széria mindegyikük – bökött állával a modellek felé egy bringás futár, de miután igazából nem szűkítette le a kört, akár a passzentos fényvisszaverőkre is gondolhatott volna. De nem. Ő  pult előtt, sörösüvegükre (elenyésző esélyekkel) koncentrálni igyekvő hímekről beszélt, akik közül többen majdnem lefejelték a pultot a varázslatos szavak hallatán: „Az igazán cuki lányok hozzáöltöznek ám a hátitáskájukhoz, sőt, még a cangájukhoz is!”.

Ezek után érthető, hogy még annak a néhány olvadozó futárnak az erőtlen igyekezete is alább hagyott, akik azt próbálták bemagyarázni maguknak és másoknak, hogy a leányzókon nem is úgy fityeg a háti, mint egy eszelős ingaóra egy pornófilm diszletében. Nem sokat segítettek a koncentrálásban azok a duzzadt, csókra éhes ajkak sem, melyeket az egyik táskára festettek. Hiába figyelt volna bárki is az intő szóra: „Lazuljál, simán befér a laptop is!” - a feszültség egyre nőtt.