Egy iraki férfi hölgyismerőse közvetítésével a vízumkérelmét elutasító határozat megmásításához kérte nemrég a segítségét. K. Gyula először 200 ezer forintot kért, mondván, „egy magas beosztású ügyintéző ismerőse majd biztosan megoldja az iraki gondjait”. De nem oldotta meg.

A következő alkalommal K. már hétmilliót kért, mivel az ügy nem olyan egyszerű, mint elsőre gondolta, a magas beosztású ügyintézőnél magasabban kell kapcsolatokat találnia, a miniszter egyik személyes tanácsadóját kell megkörnyékeznie, ami viszont többe is került.

Miután „kiderült”, hogy az iraki problémáját csakis személyesen Pintér Sándor belügyminiszter orvosolhatja, tovább nőtt a tét: K. egymillió eurót, azaz több mint 300 millió forintot kért az „ügyintézésért”. Úgy tudjuk, az iraki közvetítője útján 4,2 millió forintot át is adott K. Gyulának. Mint utóbb számára is kiderült – a semmiért.

Az iraki és K. tárgyalásai ugyanis valahogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) embereinek is a fülébe jutott. Vizsgálódásaiból az derült ki, hogy K.-nak messze nem voltak olyan jó és kiterjedt kapcsolatai, mint állította magáról. Annak pedig a nyomát sem találták, hogy bárkivel is beszélt, főleg pedig, hogy fizetett is volna azért, hogy járjon közbe a megbízója érdekében. Nagy valószínűséggel egyszerűen eltette az iraki pénzét.

Május 28-án az NVSZ feljelentése nyomán K. Gyulát a Nemzeti Nyomozó Iroda nyomozói elfogták, majd a bíróság a hét végén házi őrizetbe helyezte.

Ez lehetséges, hogy számára rosszabb, mint ha letartóztatták volna. Így ugyanis ki van téve annak, hogy a hoppon maradt iraki vagy az ő barátai megkeresik, hogy visszavegyék tőle a semmiért kifizetett milliókat.