Neal Young ausztráliai gleccserkutató műholdas felvételek segítségével vizsgálta meg a jégóriást, amely 19 kilométeres hosszával mintegy 1700 kilométerre úszkált az ország déli részétől.

A szakembernek nincs tudomása arról, hogy ezen a környéken találtak-e ilyen hatalmas jéghegyet azóta, hogy a 19. században megindult a vitorlás tengeri kereskedelem Nagy-Britannia és Ausztrália között. "Már hosszú, hosszú ideje nem hallottam említést egyetlen ilyen esetről sem" - mondta Young, Ausztrália antarktiszi kutatóközpontjának munkatársa.

"Azt hiszem nagyjából a kereskedelmi vitorlások idejéig kellene visszamenni ahhoz, hogy ilyet láthassunk" - tette hozzá. A 140 négyzetkilométeres monstrum nagyjából tíz évvel ezelőtt szakadhatott le a déli-sarki jégrengetegből és jó ideig csak lassan úszkált a jeges kontinens körül, mielőtt a szokatlan irányba kezdett sodródni. Young elmondása szerint, eredetileg egy ennél sokkal hatalmasabb, mintegy 400 négyzetkilométeres jégdarab indult útnak, ám az később két kisebb részre vált szét.

"Ez a darab egy évig bírta a nyílt óceánon. Ezalatt pedig lassan Észak, illetve Észak-Kelet felé sodródott, Nyugat-Ausztrália irányába". A jéghegyet egyébként azután fedezték fel, hogy az ország keleti partjainál fekvő Macquarie-sziget közelében két viszonylag nagyobb jégdarabot vettek észre, melyeket több mint száz kisebb, Új-Zéland felé tartó társuk követett. Bár Young szokatlannak nevezte a jelenséget, mégis elmondta, hogy ha a globális felmelegedés hatására tovább emelkedik az óceánok hőmérséklete, akkor sokkal több hasonló esetre számíthatunk a jövőben.