Egy tanulmány során öt laboratóriumban vizsgálták át a kapott eredményeket. Az 1980-as évek óta alkalmazott egyik szifiliszteszt pozitív eredményei közül 18 százalékról bizonyosodott be, hogy valójában nem szifiliszes az, akitől a minta származott, vagyis a vizsgálat tévesen mutatott pozitív eredményt ezekben az esetekben.

A szakértők korábban úgy vélték, hogy a módszer 7 százalékban adhat téves pozitív eredményeket.

A CDC most újabb, az első eredményt kontrolláló tesztek használatát ajánlja, mielőtt a szifiliszesnek nyilvánított páciensek kezelését megkezdenék.

Karen Hoover, a CDC epidemiológusa, a tanulmány egyik szerzője szerint a tévesen pozitív eredményeket adó teszt nagyon hatékony a fertőzések kiszűrésében. "Nem szalaszt el fertőzött embert" - mondta. Megállapításuk szerint azonban nem képes  tökéletesen megkülönböztetni a vérben a szifilisz elleni antitesteket más fehérjéktől, ami azt jelenti, hogy e fehérjék jelenlétében is pozitív eredményt mutat.

A tanulmányt a CDC Morbidity and Mortality Weekly Report című kiadványában tették közzé.