Hát agyonverik őket! – ezt a sokkoló választ kapta Erika Seitz, amikor Bács-Kiskun megyei szülővárosában, Szabadszálláson a kóbor kutyák sorsa után érdeklődött. Ez valamikor az 1990-es évek elején történt, és a hajósi sváb családból származó általános iskolai tanárnő már jó ideje Németországban élt. A rendszerváltás után visszajárt Magyarországra, s ekkor tűnt fel neki a nagyszámú, majd később „rejtélyesen" eltűnt kóbor kutya. Azt mondja, 1987-es disszidálása előtt ilyen brutalitással nem találkozott.
Nyomor helyett reményt kapnak a kóbor kutyák
Erika Seitz kutyáival NOL |
A barbár eljáráson felháborodva úgy döntött: próbál segíteni a szerencsétlen sorsú állatokon. Lakóhelyén, a baden-württembergi Besigheimben mozgósította barátait, ismerőseit. Tíz állandó társával 2008-tól már közhasznú egyesületként működnek - a mellbevágó „A Magyarországi Állatnyomor Ellen" elnevezéssel.
– Tudom, ez sok lelkiismeretes állattartót felháboríthat, de a szegény vidékeken más a valóság, mint a nagyvárosokban – mondta lapunknak nyilatkozva a német sajtóban is megszólaló Erika. Majd azzal folytatta, hogy az egyesülettel a „Remény a magyarországi kutyáknak" névre váltanak. Jelentős részben azért, mert Szabadszállástól nem messze, Kunadacson húsz-harminc kutya befogadására alkalmas átmeneti otthont hoznak létre. A beruházás még csak félig készült el, nyárra tervezik az átadást – ha találnak olyan lelkiismeretes házaspárt, akik vállalnák a működtetést.
Seitzék évente 170-200 kivert, kidobott kutyát mentenek meg és adnak örökbe Németországban. Egy fuvarozó rendszeresen viszi ki a szövetségi köztársaságba a pusztulástól megmentett, gyakran megkínzott ebeket. A 150-250 eurós közvetítési díjakból származó bevételeiket teljes egészében magyarországi kiadásaikra, a szabadszállási gyepmesteri telepen élő állatok ellátására-kezelésére (oltás, féregtelenítés, mikrochip-beültetés, ivartalanítás) fordítják. Ha nehéz helyzetben élők fordulnak hozzájuk, anyagilag segítik a kutyák ivartalanítását és mikrochippel való ellátását.
Erika szívesen jár oktatási intézményekbe, hogy beszéljen a gyerekeknek az állatvédelem fontosságáról NOL |
A besigheimi otthonába négy szabadszállási kutyát befogadó asszony elmondása szerint a magyar hatóságokkal meglehetősen vegyes tapasztalatokat szerzett. Szülőhazájában gyakran vágják a fejéhez, hogy az ebek és újabban a macskák helyett miért nem a nélkülöző gyerekeken, a szegény sorsú családokon próbál segíteni.
– Tisztában vagyok a magyarországi viszonyokkal, többször vittünk adományokat szegény embereknek, de sajnos az utóbbi években nem tudjuk az adományok szállítását megoldani. Pedig szívesen segítenénk a rászoruló családoknak – mondta az 56 éves volt pedagógus, aki egy német-magyar vegyes vállalatnál dolgozik. Erika éves szabadságát a férjével Szabadszálláson tölti. A gyepmesteri telepen tartott kutyák gondozása mellett szívesen elmegy oktatási intézményekbe, hogy beszéljen a gyerekeknek az állatvédelem fontosságáról. Hinni szeretne abban, hogy a felnövő generációk jobban, emberségesebb módon bánnak majd az állatokkal.