Vasárnap az előfutamokat, tegnap a döntőket rendezték a homokkal felszórt pályán a Hősök terén. Elállt az eső, mely vasárnap sokakat otthon marasztott. A lovak is jobban jártak, a kolbász és a slambuc is kapósabb tud lenni, ha nem kell esernyő alatt kucorognunk.

A Nemzeti vágta Geszti Péter ötlete. A hazai showbiz ismert alakjának elgondolása bejött, amikor a ló és a hagyományok köré építette a nagyvárosi szórakoztató projektet. Az étellel-itallal tarkított többnapos rendezvény már tavaly is sokak érdeklődését fölkeltette, a benne rejlő játéklehetőségre fogékonynak mutatkozik a publikum.

A lóversenyre - ez a tulajdonképpeni Nemzeti vágta - települések nevezhetnek Magyarországról és a határon túlról. Az idén 92 település aspirált. Mindegyikük „futtat" egy lovat s lovast, s az előfutamokból kerül ki a hat döntős. Az idei vágtán Szeged, Debrecen, Nyíregyháza, Litér, Esztergom és Bácsalmás küzdötte magát föl a főtáblára. A Szerencsejáték Zrt. 52 millió forinttal támogatta a lovasokat - ebből vitt el Bácsalmásra 30-at a bajnok.

A településeknek a lóversenyen való részvétel mellett arra is lehetőségük van, hogy kicsiny pavilonokban megmutassák magukat, s végső soron barátkozhassanak Pesten. A régiók emellett tájjelegű ételekkel rukkolnak elő.

Kicsit esős, kicsit fázós, de a miénk. Újra itt a sienai paliót másoló nemzeti vágta, még ha az időjárás nem is kegyes idén a lovas versenyhez. Reviczky Zsolt képriportja

Ez azért jó, mert miközben nyakig merülünk a válságba, azt lehet látni, hogy a töki pompos - kenyérlángos szalonnadarabokkal és tejföllel - elképesztő léptekkel halad a nemzeti magaslatok meghódítására. A lepényszerű étek formás mobilkemencékben sül, s a tudósító legfrissebb tapasztalata, hogy a pompos-lobbi a nagy sátoros ünnepeken egyre erőteljesebben képviselteti magát. A mustáros-savanyúuborkás kolbász (500 forint tíz dekáért), mely azért még mindig megmozdítja a magyar néplelket, ma már jelentős lemaradásban van. Ki gondolt volna erre akár tíz évvel ezelőtt?

A futamokat megnézni a helyszínen amúgy nem lehetett. A belső tér hamar megtelt, kívülről pedig az egyik főszponzor posztereitől nem lehetett látni. Hallani viszont mindent jól lehetett. Enni és nyerni hagyni - nagyjából erre gondolt az ember, mikor a műsorvezető lelkendve közvetítette a Bucinak nevezett Stohl András jótékonyságifutam-győzelmét.

És nem volt értelme dühöngeni amiatt, hogy a házisajtot aranyárban mérték. Mégiscsak a nemzet megmaradása a tét.

Magyar Vágta felülnézetből