A neves szaklapokban megjelenő négy immunológiai tanulmány közül három meg sem említi a kísérleti állatok nemét - írja Irving Zucker és Annelies Beery a Nature című tudományos folyóiratban. Tíz szakterületből nyolcnál pedig a hímek többsége jellemző. Különösen az agykutatás (5,5 hím egy nőstényre), a farmakológia (5 az egyhez) és a fiziológia (3,7 az egyhez) területén nagy a különbség.

A nőknél nagyobb arányban előforduló betegségeket is gyakran hím állatokon vizsgálják - bírálták a berkeley-i Kaliforniai Egyetem kutatói. Erre a depresszió a legjobb példa, amelyben kétszer annyi nő szenved, mint férfi, mégis csupán az állatkísérletek 45 százalékánál vizsgáltak nőstény egyedeket.

Sok kutató azért nem dolgozik szívesen nőstény állatokkal, mert azok hormonális ciklusa állítólag változékony eredményekhez vezet. Ennek az ellenkezőjéről számolt be Zucker a Spiegel című német lap internetes kiadásának (www.spiegel.de). Számos egértörzsnél például a nőstények fájdalomérzete sokkal állandóbb volt, mint a hímeké - mutatott rá.

A nemek arányáról természetesen a kísérlet maga is dönt. A sebészeti beavatkozásoknál például szívesebben alkalmaznak hímeket, mivel nagyobbak nőivarú fajtársaiknál - mondta a Hannorveri Orvosi Főiskola egyik szakembere. Abban azonban ő is egyetért amerikai kollégáival, hogy számos tanulmányban hiányzik az adat a nemek arányáról.