Nem kell begyulladni!
Legyen szó borotválásról, gyantázásról, gépi epilálásról vagy más módszerről, a nem kívánt szőrszálak eltávolítása igénybe veszi a bőrt. A szőrtelenítéssel kapcsolatban felmerülő két leggyakoribb panasz a szőrbenövés és a szőrtüszőgyulladás. Előbbi úgy jön létre, hogy a szőrszál vagy túl gyenge, ezért nem tudja áttörni a bőr felszínét, vagy a tüszőt befedik, eltömítik az elhalt hámsejtek, s ezért nem tud felszínre törni.
A probléma gyakrabban fordul elő az epilátort használók körében, mint a gyantázók vagy borotválkozók között, mivel utóbbi módszerekkel az elhalt hámréteget is eltávolítják.
A szőrtüszőgyulladás hasonlít a pattanásos archoz. Kicsi, piros, gyulladt dudorok, melyek közepe sárgás vagy zöld és szőrszál van benne. A gyulladás fájhat és viszkethet is. Oka lehet egyszerűen a szőr benövése, de bakteriális fertőzés is. A szőrtüszőgyulladás tehát nem csupán esztétikai probléma.
A benőtt szőrszálak eltávolítását kozmetikusra kell bízni (kivéve, ha fürdés, zuhanyzás után a bent maradt szőrszál egy apró nyomásra kifordul magától), az otthoni nyomkodás vagy kaparászás miatt maradandó hegesedés vagy fertőzés léphet fel. Ha a szőrtüszőgyulladás 3-4 napon belül nem múlik el a fertőtlenítő, csillapító kezelés hatására sem, bőrgyógyászhoz kell fordulni, mert akár antibiotikumra is szükség lehet, vagy sebészileg kell eltávolítani a gócot. Az elhízás és a cukorbetegség hajlamosít a gyakori szőrtüszőgyulladásra.
A szőrbenövést és a szőrtüszőgyulladást könnyebb és olcsóbb megelőzni, mint kezelni.
Elő a pengékkel!
Borotválkozás előtt a bőrfelületet kellőképpen fel kell puhítani (nem szükséges a teljes fürdő, nedves, meleg törülköző is megteszi) és valamilyen hab- vagy gélképző anyaggal síkosítani, hogy a pengék csak a szőrszálakat vágják el, és ne okozzanak bőrsérülést, ami a fertőzés melegágya.
A bőrt tehát fel kell készíteni a műveletre, majd a szőrtelenítés befejeztével nyugtatószerekkel ápolni és fertőtleníteni kell. A fertőtlenítés történhet alkoholos oldattal, de a teafaolaj és a grépfrútmag-kivonat is alkalmas fertőtlenítésre, sőt, a gyulladások kezelésére is. A teafaolaj vírus-, gomba- és baktériumölő, fájdalom- és viszketéscsillapító, illata pedig friss és kámforos. Az aloe vera gél hasonlóan jó tulajdonságokkal bír.
Férfiaknak is szokták ajánlani, hogy habok vagy zselék helyett tiszta kókuszolajat vagy sheavajat használjanak borotválkozáshoz, melyek eleve antibakteriálisak, könnyű siklást biztosítanak és szükségtelenné teszik az utólagos hidratálást, ami a benövések elkerülésének egyik fontos mozzanata. A módszer hátránya, hogy a borotva és a mosdó megtisztítása kissé macerásabb lesz.
Fontos továbbá, hogy a borotva éles és tiszta legyen. A pengéket minden használat után meg kell tisztítani, lefertőtleníteni és szárazon eltenni. A borotvát továbbá nem szabad még családtaggal sem közösen használni.
Óvatosan a tépkedéssel!
Gyantázás előtt a bőrfelületet ajánlott vékonyan beszórni hintőporral, hogy ne legyen se vizes, se olajos a felszín, és a gyanta csak a szőrszálakhoz tapadjon oda, ne a bőrt tépje.
Ám nem véletlenül tanítják iskolában a gyantázás módszerét. A látszólag egyszerű művelettel ugyanis komoly sérüléseket lehet okozni.
Fokozott óvatosság szükséges például a patronos gyantához, amikor az anyag erősen hozzátapad a bőrhöz, és egy óvatlan (nem elég gyors, túl gyors, rossz irányból végzett stb.) mozdulattal fájdalmas véraláfutásokat lehet okozni, vagy akár a bőrt is le lehet tépni.
Első alkalommal gyantázóknak érdemes allergiatesztet is csinálniuk. Egy kevésbé feltűnő területre kenjenek fel egy kevés gyantát, majd a használati utasításnak megfelelően tépjék le. Ha huszonnégy óra elteltével a bőrfelület gyulladt, érintésre fájdalmasan reagál vagy hólyagos, akkor ne használja a készítményt.
A cukorból főzött gyanta veszélytelenebb, mert nem forrón kerül fel a bőrre, természetes anyag és vízzel lemosható, használata ugyanakkor nagy gyakorlatot igényel. A cukorgyanta elkészítéséhez több recept is fellelhető az interneten, alkalmazásáról videók is készülnek.
A nehezen hozzáférhető testtájak gyantázását inkább bízzuk szakemberre, aki biztos jó irányba tép, és gondoskodik róla, hogy a bőr megfelelően ki legyen feszítve, így a sérüléseket is el lehet kerülni.
Epilátorral könnyebb boldogulni egyedül, bár a művelet jóval tovább tarthat, főleg, ha a tépő tárcsák már nem záródnak tökéletesen, és többször át kell menni ugyanazon a felületen. A bőr előkészítése és utókezelése ugyanaz, mint a gyantázásnál, a hintőporozást kivéve. Az epilátor tisztántartása ugyanolyan fontos, mint a borotváé.
A szőrbenövést heti egy bőrradírozással meg lehet előzni, de a gyulladásnak nem feltétlenül tesz jót a dörzsölés. A túlzásba vitt radírozás azonban épp az ellenkező hatást éri el, a gyakori irritáció hatására a hámréteg még vastagabb lesz, heti két alkalom tehát bőven elég.
Bőrgyógyító az ablakpárkányról
A szőrtől megfosztott bőrfelület ápolására nagyon is alkalmas a közönséges körömvirágkrém, mely gyógyszertárakban, drogériákban beszerezhető. A körömvirág elősegíti a bőr gyors regenerálódását, és a gyulladásokat is csillapítja.
A növényt kiskertben, cserépben is lehet nevelni, nem túl igényes és ősszel sokáig virágzik, csupán azt nem szabad elfelejteni, hogy egynyári növény, így néhány száraz virágot el kell tenni jövő tavaszra, ha újra akarjuk vetni – épp úgy, mint a büdöskét.
Körömvirágkrém vagy -olaj otthon is könnyen elkészíthető, és egész évben jó szolgálatot tesz. Az egyik legegyszerűbb módja, ha a feldarabolt virágokat és egyéb növényi részeket olívaolajba áztatva néhány hétig érleljük, majd leszűrjük. A virágokat ne felejtsük el kinyomkodni! A krém készítéséhez zsiradékra (disznózsír, kókuszolaj, shea- vagy kakaóvaj stb.) van szükség, ebben kell kissé megpörkölni a növényi részeket, majd egy éjszakán át állni hagyni, másnap felmelegíteni és leszűrni. Tiszta, sterilizált tégelyben tárolva egy évig biztosan eláll. A szintén sokoldalúan felhasználható kamilla- és levendulakrém vagy -olaj ugyanígy készül.
