Volt horgász, aki faágakat gyűjtött, tüzet rakott az egyik orfűi stégen és ott sütötte meg a kifogott halát. Volt, aki fúróval vájt lyukakat, hogy a felszerelését ki tudja támasztani. Volt kiránduló, aki a stég deszkáit használta szalonnasütéshez tüzelőként. Az, hogy a napozók vagy a fürdőzők sörösdobozokat, csikkeket, papírhulladékot hagynak maguk után, talán a legkisebb gond. Amikor azonban fekáliát, használt óvszert vagy tampont kell a tulajdonosnak eltakarítania saját stégéről, már „kiveri a biztosítékot”. Vannak, akik lakattal próbálnak védekezni, de a tapasztalat szerint ez sem visszatartó erő.

– A békés egymás mellett élést célul kitűzve hallgatólagos megállapodás, hogy a stégeket nem zárjuk el senki elől, de a mederhasználati szerződés nem tiltja a lakat használatát – mondta a bama.hu megkeresésére Rács Zoltán, az Orfű Pécsi-tó Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. – Az illetéktelenek távol tartását célzó drasztikusabb módszerek, mint a szögesdrót felszerelése – amire volt már példa – viszont nem megengedett. A stégeknek környezetvédelmi előírásoknak is meg kell felelniük.

A cégvezető kiemelte: a tavat használó egyesületekkel – horgászok, kajakosok, vitorlázók stb. – kiváló az együttműködés. Jellemzően a károkat azok okozzák, akik csak egyszer-egyszer jönnek pár órára, esetleg pár napra a környékre. A négyzetméterenkénti 2100 forintos mederhasználati díjat – azaz évi mintegy 10-12 ezer forintot – azért fizeti a tulajdonos, hogy a területet, ahová százezreket érő stégét telepítette, bármikor használhassa. Van, aki megtűri az illetékteleneket, van, aki elküldi őket – joga van hozzá. Rendszeresek is a konfliktusok: van, hogy szerelmespárok légyottját, horgászok nyugalmát kénytelen a tulajdonos megzavarni, de nem ritka, hogy részeg fiatalokkal kell szembeszállnia.

Tegyük hozzá, hogy nemcsak a hegyekkel övezett, festői szépségű Orfű tavának stégjein fordulnak elő ilyen történetek, más, tóparti települések stéggazdái is sűrűn beszámolnak hasonló esetekről, országszerte.