Az ötezer-négyszáz fős lakosságú faluban a felnőttek döntő többsége közmunkás, 800 család él segélyen, a rászorulók közel harmada roma származású. Háromezren szeretnének közmunkát végezni, de egyszerre csak ötszáznak jut - ennyinek is csak azért, mert megkezdődött a fizetett oktatási szezon. Az emberek szívesen mennek kőműves vagy ács-állványozói tanfolyamra, bár sok minden manapság nem épül a faluban, mégiscsak jobb, mint szemetet szedni a nagy hidegben.

A tiszalúciak korábban Miskolcon és Szerencsen dolgoztak a kohászatban, az építőiparban, a bányászatban, de manapság munkát kapni ezen a környéken szinte lehetetlen, így az összesen tízmillió forintnyi adomány karácsony előtt sok család számára igazi mentőövnek bizonyul.

Tűzifa csak 45 családnak jutott, azoknak, ahol legalább négy gyerek akar melegedni, élelmiszert viszont 400 család kaphatott: konzerveket, száraztésztát, lencsét, sárgaborsót, tésztát, cukrot. Az adományok között szaloncukor is volt, így a mikulásnak sem kellett üres kézzel visszafordulnia Tiszalúcról.