Ha Washingtonból átugrott szülővárosába, New Yorkba, férje már a második napon ideges volt. Nem féltékeny, csak türelmetlen. A harmadik napon annyira eluralkodott Ronald Reaganen a nyugtalanság, hogy a Fehér Házból kétségbeesetten hívták fel Nancy Reagant, legyen kedves azonnal visszajönni. A történetet az USA 40. elnökének egykori nemzetbiztonsági tanácsadója, Colin Powell idézte fel arra utalva, hogy a hétvégén 94 éves korában elhunyt egykori first lady milyen nélkülözhetetlen személyiségnek számított. Mert a neje nélkül Reagan nem volt teljes ember.

Hollywoodban ismerkedtek meg. Az Anne Frances Robbins néven született, de kislány korától Nancynek nevezett New York-i lány 1949–1962 között kisebb szerepeket alakított mozifilmekben, illetve tévésorozatokban. 1952-ben házasodtak össze az akkor már színészszakszervezetet (Screen Actors Guild) irányító Ronalddal. Felismerte a későbbi „Nagy Kommunikátor” politikai tehetségét, s komoly szerepet játszott abban, hogy az először demokrata színekben feltűnő Ronnie átnyergelt a republikánusokhoz.

Azonos ütemben. Nancy és Ronald Reagan 1981 őszén Washingtonban Mal Langsdon / Reuters

Annyira összenőttek egymással, hogy Kalifornia kormányzója, majd 1981–1989 között az Egyesült Államok elnöke sűrűn kikérte neje tanácsait. Aki az egykori Szovjetuniót a „gonosz birodalmának” nevező párjának azt sugallta, hogy próbáljon meg egyezségre jutni Mi­hail Gorbacsovval. Kényes feladatokat is ellátott, például az Irán-kontra-botrányban alaposan „megégett” nemzetbiztonsági stáb átalakításának felügyeletét. – Sosem kiabált. Kecsesen, de egy pillantással jelezte, ha valami kiverte nála a biztosítékot – idézte fel a viharos időket az NBC-nek Powell.

Rajongott a divat iránt, a Jackie Kennedy-korszak ragyogását hozta vissza a Fehér Házba. Kapott is hideget-meleget azért, hogy gazdaságilag nehéz időkben több tízezer dollárt költött új porcelán étkészletekre. Miután az 1990-es évek második felében férjénél Alzheimer-kórt diagnosztizáltak, sokat tett az őssejtkutatás támogatása érdekében. Konzervatív nőként, de elszánt feleségként szembe ment az őssejtprogramokat vallási-világnézeti okokból ellenző republikánusokkal. Legvitatottabb kampányával, a Just Say No-val a kamaszokat az alkohol- és kábítószer-fogyasztástól igyekezett eltéríteni.

Allan Lichtman, a washingtoni American University történészprofesszora szerint azon közéleti személyiségek sorába tartozott, akik döntően meghatározták a XX. század második felének Amerikáját. A törékeny alkatban elképesztő energiák munkáltak. Mozgatta, hajtotta az ügyeket és az embereket.