A brit miniszterelnök bőrébe bújt Patrick Stewart a jelenetben a brüsszeli bürokraták és az imperialista európai államok elleni kirohanás közepette teszi fel a kérdést kormánya tagjainak: „Mit tett értünk egyáltalán az Emberi Jogok Európai Egyezménye?” Mármint a tisztességes tárgyaláshoz, a magánélethez, a szabad vallásgyakorláshoz, a szólásszabadsághoz való jogon, a rabszolgatartástól, a megalázó bánásmódtól, a diszkriminációtól való védelmen, a családon belüli erőszak áldozatainak védelmén és az észak-írországi békén kívül?

Na nehogy már káposzta- és békazabálók oktassák ki Nagy-Britanniát, a Magna Carta országát, az emberi jogokról – zsörtölődik Stewart a németekre és a franciákra célozgatva. A nyilvánvalóan Brexit-ellenes szatíra a következő párbeszédben éri el csúcspontját:

–  Meg kell írnunk a saját emberi jogi nyilatkozatunkat és rákényszerítenünk az európaiakra! Lássuk, hogy ők örülnének-e ennek?

– Éppenséggel ezt már megtettük.

– Mi van?

– Hát, miután megnyertük a háborút, brit jogi szakértők megfogalmazták az emberi jogokat, hogy segítsenek Európának gyorsan összeszedni magát. Tudja, megvédeni az embereket az államhatalmi visszaélésektől. Meg ilyenek.

– Tényleg?

– Ó, igen.

– Biztos benne?

– Igen.

– Ó... hát ez jó. Hogy is hívják ezt?

– Az Emberi Jogok Európai Egyezménye.

– Ó, b@ssza meg!