Mitől hízik ez a macska?
Túl sok jutalomfalat, eltúlzott adagok a főétkezések során, illetve a mozgásszegény életmód a lakásban tartott, gyerekként szeretett háziállatok elhízásának elsődleges okai. A legnagyobb baj, hogy az állattartók gyakran észre sem veszik, ha kedvencük kövér, vagy látják ugyan, hogy Bodri és Cirmi ki van kerekedve, de nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, pedig az elhízott háziállatokat ugyan azok a betegségek fenyegetik, mint az embereket: ízületi gyulladás, cukorbaj, magas vérnyomás, szív- és vesebetegségek.
A túlsúly tehát megrövidítheti a kényeztetett kedvencek életét, főleg, ha a gazdák nem tudják vállalni a különböző betegségek kezelési költségeit. A legjobb tehát megelőzni a bajt, hogy az állattartó és kedvence minél tovább élvezhessék egymás társaságát.
A macska fogyókúrára fogása kissé nehézkesebb, mint a kutyáé, akit el lehet vinni nagyobb sétákra, és aki jobban viseli a koplalást is. A macskák esetében ugyanis súlyos és visszafordíthatatlan májkárosodást okozhat már néhány koplalással töltött nap is, ezért az állat lefogyasztását semmiképp sem szabad ezzel a drasztikus lépéssel kezdeni.
Hogy hány kilósnak számít elhízottnak a macska, az fajtafüggő is lehet; Európában a házimacskák átlagos testsúlya 4 kg, de sokkal könnyebb szemre és tapintásra eldöntenni, hogy szükség van-e diétára: elhízott a macska, ha a bordái nehezen tapinthatóak ki, ha keresni kell őket, illetve ha a hasa lóg. Árulkodó lehet a csípőcsontok „eltűnése” és a hát kiszélesedése.
Prémium táp vs. kenyérhéj
Hogy a macska számára a száraz vagy nedves táp, illetve a házi koszt-e a legjobb táplálék, arról az állatorvosok véleménye is megoszlik. Egyes szakemberek szerint a macska a háziasítás során mindenevővé vált, ezért nyugodtan kaphat gabonát és főzelékféléket is, mások viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy ez az állat ragadozó maradt az ember mellett élve is, ezért elsődleges tápláléka a hús, mással nem is igen szükséges etetni, a szükséges vagy az állat számára még tolerálható gabonaszármazékokat és zöldségféléket a tápok úgyis tartalmazzák.
Abban viszont nagy az egyetértés, hogy a macska, ha szereti is a tejet, nem szabad adni neki, mivel a legtöbb felnőtt állat szervezete már nem tudja lebontani a laktózt. A tejcukor-érzékenység a macskánál ugyanolyan tüneteket okoz, mint az embernél: gyomorfájdalom, puffadás, szelesedés, hasmenés léphet fel. A tejföl, a tejszín és a sajtok pedig már csak azért sem ajánlottak, mert túl zsírosak a macska számára.
Hogy a száraz vagy nedves tápot részesítsük-e előnyben, az függhet a macska ivási szokásaitól, vannak ugyanis olyan állatok, akik alig hajlandóak inni, és akkor is inkább az esőkre és a pocsolyákra várnak, minthogy a tányérjuk fölé hajoljanak. Esetükben a száraztáppal óvatosan kell bánni, inkább a 72%-ban vizet tartalmazó eledelek kerüljenek az állat étlapjára.
A házikoszt-pártiak egyik legfőbb érve, hogy a vidéken élő macskákat gyakran etetik kenyérhéjjal, főtt krumplival és egyéb maradékokkal, mégis sokáig élnek és egészségesek. Ezzel csupán az a gond, hogy míg a szabadban élő állat vadászattal szerzi meg magának a szükséges fehérjemennyiséget, vitaminokat és ásványi anyagokat, addig erre a városi szobamacskának nincs lehetősége, egészséges táplálkozása teljes mértékben a gazdája gondosságán múlik.
Az egészséges macska vitaminigényét a tápok tökéletesen kielégítik, pótlásra csak akkor van szükség, ha azt az állatorvos elrendeli, ezt tehát bízzuk szakemberre. Hogy az állat hozzájusson a szükséges tápanyagokhoz, mindig a korának és egészségi állapotának megfelelő ételt kell kapnia. Az elhízott macskák számára készített fogyókúrás tápoknak csökkentett a kalóriatartalma, vitamint és ásványi anyagot viszont ugyanannyit tartalmaznak, mint a normál eledelek. Az ételmennyiség megfelezése tehát csak abban az esetben megoldás, ha a macska annyival többet kap az ajánlott adagnál, ám a porció csökkentését csak fokozatosan szabad bevezetni.
A jutalomfalat adagolásával kell a legóvatosabban bánni, mert ezek energiatartalma igen magas. Egy-két szem bőven elég belőle naponta, s mellé biztosítani kell a bármikor hozzáférhető friss vizet is.
Fontos az is, hogy ne férjen hozzá az állat korlátlanul az ételhez, vagyis a tányérjában csak az etetés idején legyen táp. Amit tíz percen belül nem fogyaszt el, azt nyugodtan el lehet venni előle. A macska egyébként nem falánk – sőt, válogatós –, nem eszik meg bármit, amit talál, és ha a tányérjában lévő étel romlásnak indul, már nem szívesen eszi meg. Ilyenkor fordul elő az, hogy a macska enni kér, a gazdája viszont nem ad, mert látja, hogy a vacsora maradéka még ott van a tányérban. Ha a macska nagyon válogatós, akkor nem fogja megenni az állott ételt, inkább lop, ha lehetősége nyílik rá, de akár éhen halni is képes. Hogy a macska mennyire válogatós, az attól is függ, hogy mihez van szokva: ha kiskorától kezdve kizárólag prémium tápot kap, akkor nem viseli jól a gazdája hirtelen jött spórolási akcióját.
Az idősebb macskák(10-14 évesek) megnövekedett étvágya természetesnek tekinthető, mivel ebben a korban az állat szervezete már nem tudja olyan könnyen és hatékonyan felszívni és feldolgozni a tápanyagokat, mint fiatalabb korában. A macska ezt a tápanyaghiányos állapotot természetes módon megnövekedett étvággyal kompenzálja, hogy hozzájusson a szükséges energiához, megijedni tehát nem kell, ha az állat többet kér, csak akkor van gond, ha látványosan hízik is.
Több játékkal az unalomháj ellen
A macska épp úgy hajlamos unalmában enni, mint az ember. Ez a probléma a lakásban tartott, mozgásszegény életmódot folytató házi kedvenceket érinti. A szabadba kijáró macskák kóborolnak, ugrálnak, magas helyekről figyelik a területüket és vadásznak (akár élettelen tárgyakra, például lehulló falevelekre is, pusztán szórakozásból). Ezeket a lehetőségeket kell a lakásban is biztosítani a macska számára, vagyis legyenek játékai, amiket büntetlenül űzhet és cibálhat, illetve álljon rendelkezésére olyan bútor, amire felugrálhat, ahonnan környezetét szemlélheti, ahogy a szabadban is tenné. A viselkedésproblémás, támadó vagy rongáló macskáknak az a baja, hogy unatkoznak, s ezért jobb híján az asztalokra, ágyakra és más, számukra tilalmas helyekre ugranak fel, illetve jobb híján a gazdájuk lábszárára vadásznak – különösen a hajnali és kora esti órákra igaz ez, a macska ugyanis ekkor a legélénkebb.
Ha megoldható, a macska „kilátójának” az ablak mellett van a legjobb helye, mert oda felülve órákon át el tudja foglalni magát a bámészkodással. Csak arra kell ügyelni, hogy ez a macskabútor stabil legyen, és az őrhelyről az állat ne tudjon kiugorni az utcára. Ha van saját helye, ugrálásra szolgáló bútora, kevesebb késztetést érez majd arra, hogy a kanapén koptassa körmeit, illetve hogy olyan helyeken trónoljon, ahol az ember nem szívesen látja az állatot, például a konyhaasztalon vagy a gyerekek ágyában.
A macskakilátónak kinevezett ablakot az állat védelme érdekében érdemes erős anyagú szúnyoghálóval fölszerelni, így elkerülhető, hogy vadászösztöntől hajtva vagy ijedtségből kiugorjon az utcára.
Kiskorától kezdve a macska is rászoktatható a sétáltatásra, melyhez hámot az állatfelszerelést áruló nagyobb üzletekben lehet beszerezni.
A megfelelő mennyiségű és minőségű mozgást azonban legegyszerűbb játékkal megoldani. A macska szívesen vadászik gurulós, csörgő-zörgő tárgyakra, mint a papírgalacsin vagy alufólia golyó. Labdát, üveggolyót is lehet gurítgatni neki, sőt, magában is elvan az ilyen játékkal, de arra ügyelni kell, hogy a tárgy ne legyen olyan kicsi, amit a macska könnyedén lenyel. Remekül beválik még a cipőfűzőre vagy zsinórra fűzött, kilyukasztott közepű műanyag kupak, nem szükséges tehát vagyonokat otthagyni a boltban. Ahogy a macska hízik, úgy válik egyre inaktívabbá, a kövér állatot tehát rá kell venni a játékra, ne várjuk el, hogy magától nekiálljon labdázni. Napi húsz perc közös játék, mely során szaladgálásra és ugrálásra késztetik a macskát, már elég ahhoz, hogy az állat mozgékony maradjon, vagy karcsúságát a megfelelő táplálás mellett gyorsan visszaszerezze.
