Minden ötödik felnőttnek nincs barátja
A társadalomtól való elszigeteltség jól bevált mérőeszköze a barátot nélkülözők aránya. Baráti kapcsolata inkább az időseknek, a nyugdíjasoknak illetve az alacsony iskolai végzettségűeknek nincs. Az elszigeteltség esélyét növeli, ha valaki egyedül él, özvegy vagy elvált, illetve a rossz anyagi helyzetben van.
Az elszigeteltség ellentéte a „baráthalmozás”, vagyis amikor a válaszolónak az átlagosnál legalább kétszer több (azaz 10 vagy több) barátja van. Baráthalmozás tekintetében „listavezetők” a GYES-en, GYED-en, GYET-en lévő anyák, de a tanulók körében is magas a sok baráttal rendelkezők aránya. A baráthalmozás és az anyagi helyzet is összefügg: a jómódúaknak valamint a náluk kicsit kevésbé jól, de összességében gondok nélkül élőknek jelentősen több barátja van az átlagosnál. A sok baráti kapcsolat a társadalom összetartó eleme, nélkülük szétesik a közösség. Ebben a tekintetben a település típusa is meghatározó, a megyeszékhelyeken élők körében a legerősebb ez a kohézió.
A mélypont, átlagosan három baráttal 1986-ban, a csúcs pedig (hét baráttal) 1993-ban volt. 2011-ben a magyar felnőttek ötöde (21%) nyilatkozott úgy, hogy egyetlen barátja sincs, és további közel felük (45%) is csak néhány, legfeljebb 4 barátról számolt be. Csak a magyarok egyharmada rendelkezik ennél több baráttal: 17-17 százalékuknak volt 5-9 illetve 10-nél több barátja a kutatás idején.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy 2011-ben a magyarok átlagosan 5,5 barátot tartottak számon. Ugyanakkor a helyzet egyértelműen javult az elmúlt évtizedben: a tavalyi kutatást megelőzően 2004-ben vizsgálták ugyanezt a kérdést, és akkorhoz képest a felnőtt népesség körében közel 10 százalékponttal csökkent a barátot nélkülözők aránya 2011-re, és nőtt a több (5-9 barát) illetve a sok baráttal (10 és annál több) rendelkezők aránya. Közel húsz éve, 1993-ban volt utoljára ilyen alacsony (21%) az elszigetelt, egyetlen egy baráttal sem rendelkező emberek aránya.
