Az Egyesült Nemzetek Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapjának jelentéséből kiderül az is, hogy a még mindig sokkoló számok ellenére 1990 óta sikerült a felére csökkenteni a gyermekhalandóságot a világon. Huszonöt évvel ezelőtt 12,7 millió gyermek halt meg éves átlagban.

Az eredmények jórészt egyszerű betegségmegelőző intézkedéseknek köszönhetőek, úgymint védőoltások bevezetése és szúnyoghálók alkalmazása a malária sújtotta országokban.

A gyermekhalandóság azonban még mindig a dél-afrikai és dél-ázsiai országokban a legmagasabb, az összes eset 80 százalékát ezekben a térségekben regisztrálják. Statisztikailag a legnagyobb kockázatnak az Angolában született gyermekek vannak kitéve, itt minden hatodik gyermek nem éli meg a felnőttkort.

Az egyes országokon belül a különböző társadalmi csoportok gyermekei nagyon különböző eséllyel indulnak neki az életnek. A szegény családokban kétszer olyan gyakran halnak meg a gyerekek, mint a gazdagokéban, a vidéki területeken pedig 1,7-szer nagyobb a gyermekhalandóság, mint a városokban. Még az anya iskolázottsága is sokat számít: azok a gyermekek, akiknek az anyja legalább középiskolai szintű oktatásban részesült, majdnem háromszor valószínűbben élik meg a felnőttkort, mint az alacsony iskolázottságú vagy iskolázatlan nők utódjai.

A legtöbb csecsemő és kisgyermek tüdőgyulladásban (17 százalék) vagy a koraszülöttség szövődményeibe (16 százalék) hal bele. A rendes születések közben fellépő szövődmények a gyermekek 11, a hasmenés 8, a csecsemőszepszis 7, a malária pedig 5 százalékának korai haláláért felelős. A legnagyobb gyilkos azonban az alultápláltság. Az évente 5,9 millió csecsemő és gyermekhalál szinte felének oka az éhezés.

Az ENSZ szeptemberben fogadja el új fejlesztési céljait, melyekbe benne foglaltatik a gyermekhalandósság arányának tovább csökkentése a világ valamennyi országában. A cél az 1000 élve születésre jutó maximum 25 gyermekhalál világátlagban, 2030-ig. Ha ez sikerül, az 38 millió gyermek megmentését jelenti a következő 15 évben.