Az időjárás zordabbá válásával az emberek közelebb húzódnak egymáshoz, gyakoribbá válik a fizikai érintkezés, és a vírusok könnyebben tudnak terjedni. A környezet bizonyos változásai, köztük a hőmérséklet és a páratartalom csökkenése is megkönnyítik a vírusok terjedését, valószínűleg azzal, hogy ezek a feltételek megerősítik a vírusok ellenálló képességét. Az is lehet, hogy az évszaki változások a felerősödő fertőzésveszély kellős közepén meggyengítik védekezőképességünket. A kevesebb nappali fény csökkenti a D-vitamin szintjét, ez pedig alapvető az immunrendszer megfelelő működéséhez. Bármi legyen is az ok, egy biztos, minden télen végigsöpör egy betegséghullám a közösségeken – írja a Medipress.

Miért vagyunk állandóan ilyen sebezhetőek e veszélyes ellenségekkel szemben annak ellenére, hogy kiváló védelmi eszközökkel rendelkezünk? Mi olyan különleges ezekben a fertőzésekben, ami ilyen gyakorivá teszi a járványokat?

Ennek megválaszolásához először is ismernünk kell a szervezet védelmi mechanizmusait, illetve azt, hogyan kerülik meg a vírusok ezt a védelmi rendszert. Amint felüti a fejét egy fertőzés, szervezetünk specializálódott sejtjei különféle fegyverek bevetésével elkezdik pusztítani a vírusokat. Speciális fehérjék, úgynevezett antitestek a vírus felszínéhez kapcsolódva megakadályozzák, hogy a kórokozó megfertőzhesse a sejteket. Ezek az antitestek meg is jelölik a vírusokat, hogy más vérsejtek felfalhassák azokat. Az immunrendszer más elemei felismerik a már fertőzött sejteket, és gyorsan elpusztítják őket, még mielőtt felszabadíthatnák az újonnan létrehozott kórokozókat.

A harc megnyerése és a vírus elpusztítása után e specializált sejtek közül néhány megmarad. Mindegyik rendelkezik egy nagy felbontású fotografikus emlékkel az általa elpusztított vírusról, ezért készen áll arra, hogy megelőzze a további fertőzéseket – persze csak akkor, ha ugyanazzal a vírussal találja szembe magát. Ez a specializálódás azt jelenti, hogy az immunrendszer úgy képes célba venni a betolakodókat, hogy közben nem károsítja a szervezet normális sejtjeit. Ugyanez a specializálódás azonban a védelmi rendszer Achilles-sarka is, mivel ezek a vírusok az álcázás nagymesterei.

A norovírus és az influenzavírus fertőzéskor hihetetlen sebességgel osztódik, naponta több milliárd új vírust hozva létre. Szaporodás közben pedig a vírusok mutálódnak. Minden egyes új vírus hordoz egy csekély, de általában előnyös változást a génjeiben, ami emberről emberre terjedve felhalmozódik. Az átalakulás e folyamata során a vírus megjelenése megváltozik, ezért az immunrendszer memóriasejtjei egyre nehezebben ismerik fel. A vírus megússza a felismerést, és szabadon fertőzheti újra a sejteket.

Ez a folyamatos genetikai változás felelős tehát az influenza és a norovírusok szezonális járványaiért.