Mi a közös a tigrisekben és a csecsemőkben?
Az Iowai Egyetem kutatói Sarah Klemuk vezetésével hat állatkerti nagymacska gégéjét tanulmányozták, amelyeket orvosi okokból kellett elaltatni. A tigrisek és oroszlánok hangszalagjai mozgékonyak, zselészerűek - akár a csecsemőké -, és rendszertelen vibrálásuk reszelős üvöltést hoz létre - írják a kutatók a PLoS One című folyóiratban a Der Spiegel című német lap internetes kiadása szerint. Csak a frekvenciában adódik jelentős különbség, és ebből fakadóan a hangfekvésben is.
Az üvöltés és a babasírás egyaránt nem túl kellemes hangzású. Az okaik azonban eltérőek: míg a csecsemők elsősorban figyelmet vagy segítséget követelnek, az állatok hangjukkal területi követeléseiket tolmácsolják fajtársaiknak.
A nagymacskák mély és hangos üvöltése elsősorban hangszalagjaik alakjának köszönhető, ugyanis azok a legtöbb állattól eltérően nem három- hanem négyszögletűek. Így érzékenyebben reagálnak a tüdőből kiáramló levegőre. Ezt megelőzően azt hitték a tudósok, hogy a hangszalagokban tárolt zsírnak tulajdonítható a ragadozók fejedelmi hangfekvése.
A hangszalagok kutatása az orvostudomány hasznára is válhat, ugyanis ha megértjük, hogyan épülnek fel, és hogyan befolyásolja szerkezetük a hangok keletkezését, az orvosok könnyebben meg tudják ítélni, hogyan állítsák helyre a károsodott hangszalagokat - nyilatkozta a kutatásban résztvevő Tobias Riede. Rákos betegeknek, de a hangot igénybevevő pályán dolgozó embereknek - például énekeseknek, tanároknak - is könnyen sérülhet a hangszalagjuk.
