A propolisz például (más néven méhszurok) egy természetes antibiotikum, melyet a dolgozó méhek állítanak elő a rügyek, fiatal ágak és levelek felszínéről összegyűjtött ragadós anyagokból a kaptár biológiai védelme érdekében. Főleg alkoholos oldat formájában, vagy mézzel keverve, illetve krémekben mint hatóanyag kapható. A propolisz és a méz gyógyhatásait már az ókortól fogva ismeri az emberiség. Külsőleg és belsőleg egyaránt használatos fájdalomcsillapításra, gombás és vírusos fertőzésekre. Fogyasztása mellett szól, hogy kimagaslóan jó vitamin-, ásványianyag- és nyomelem-, valamint öregedést gátló antioxidáns-forrás, káros mellékhatásai nem ismertek, de propoliszallergiások nem fogyaszthatják. Ajánlott gyomorbántalmakra, belső gyulladásokra, légúti és húgyuti betegségek kezelésére, és általános erősítő, élénkítő szerként is vízbe, teába vagy mézbe keverve, esetleg kockacukorra cseppentve, de a napi ajánlott adagot nem szabad túllépni, erről azonban mindig az adott termék csomagolásáról vagy az előállítótól érdeklődjünk, mert egyes oldatokban több, másokban kevesebb hatóanyag van.

Zsibongó kas – A munka java részét elvégezték a méhek

A méhek által gyűjtött, legkevésbé feldolgozott termék, melyet az ember is hasznosíthat, a virágpor. Minden pollenszem egyedi, nincs belőle két egyforma. A virágos növények örökítő anyagát a virágok hímivarszerve (porzója) tartalmazza, mely a légmozgás vagy a rovarok segítségével jut el a női ivarszervvel rendelkező virágra.

A virágpor proteint, glucidot, lipideket, ásványi sókat, vitaminokat, hormonokat és enzimeket tartalmaz. A virágpor értékes táplálék minden életkorban, mert a virágok minden értékes alkotóeleme megtalálható benne, de különösen azok számára ajánlható, akik nem fogyasztanak húst, mivel a 22 aminosavból mintegy 20-at tartalmaz. A virágpor jó gyomor- és bélproblémák esetén, mivel segít visszaállítani és megőrizni a bélflóra egyensúlyát. Étvágyjavító, de egyensúlyt teremtő hatása miatt elhízás esetén is szokták ajánlani rendszeres fogyasztását. Főleg kisgyermekek esetében hatásos a vérszegénység megelőzésében.

A méhviasz egy természetes viasz, melyet a mézet termelő méhek fiatal dolgozói állítanak elő a potrohuk hasi oldalán lévő mirigyek váladékból. A méhviasz végleges formáját többszöri „megrágás” után éri el, így lesz a kezdetben színtelen anyagból, pollennel és propolisszal keveredve okkersárga végtermék. A vízhatlan méhviaszra a háziméhnek a kaptár kibéleléséhez van szüksége, hogy utódai, illetve a méz és a virágpor számára biztonságossá tegye azt.

A méhviaszból mézes illatú, kevésbé füstölő gyertyákat, fa- és bőrápoló anyagokat készítenek, de napjainkban a legnagyobb felhasználója a kozmetikai és gyógyszeripar.

Az otthon előállítható kenőcsökbe sűrítő-, keményítőanyagként használható, különösen a téli időjárási ártalmak ellen használatos szerekben (pl. ajakírek, orrkenőcsök) van jó helye szigetelő és vízlepergető, illetve tartósító és gyengén emulgeáló tulajdonsága miatt. Környezetbarát felületkezelő szerek előállításához is értékes alapanyag, főleg a fafelületek és a bőr polírozására alkalmas olajokkal keverve, mézet idéző illata miatt is közkedvelt.

A méhpempőt a méhek már 60 millió éve termelik, ez a kocsonyás, gyöngyházfehér anyag a fiatal dolgozó méhek garatmirigy-váladéka. Ez a kaptár alján gyűlő anyag főként a királynő tápláléka, aki akár hússzor tovább él, mint egy átlagos dolgozó méh, de a lárvák is ezt fogyasztják első napjaikban. Ez a szupertáplálék, melyet néha életelixírként tüntetnek föl, több mint 120 mikroanyagból áll, tartalmazza az összes vitamint, gazdag ásványianyag-, nyomelem- és fehérjeforrás. Egyik fontos alkotóeleme az acetilkolin, amely az idegpályák közötti idegingerület-átvitelben vesz részt, tehát a méhpempő pozitívan hat az idegrendszerre. A méhpempő fogyasztásának és tárolásának vannak szabályai, mert meleg, nedves környezetben tulajdonságai megváltoznak: legjobb sötét hűtőben tartani.

Az igazi méhpempő drága, mivel a méhcsaládok évente csupán 300-400 grammnyit képesek előállítani belőle, ezért hamisítják. A hamis pempőt fel lehet ismerni onnan is, hogy finom és édes, az igazi ugyanis inkább savanykás, nem élvezeti szer.

A valódi méhtermékek nem véletlenül kerülnek sokba, hisz a kaptárok teljesítőképessége véges, s minden anyagot saját hasznukra állítanak elő, ezért az olcsó termékekkel nem árt vigyázni, minként azokkal a termelőkkel és eladókkal is, akik a méhtermékeket mindenre jó csodaszerként kínálják.