A leletről a kutatók a Nature című tekintélyes tudományos folyóirat online kiadásában számoltak be - olvasható a Discovery News hírei között. A páncélos őshalak (Placodermi) a gerinchúrosok (Chordata) törzsének a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe tartozó kihalt osztálya. A devon és karbon időszakban az édesvizek uralkodó csúcsragadozói voltak, de a tengerekben is éltek. Több nagyméretű, 5-10 méteres faj is tartozott közéjük. Fejüket és a törzs elülső felét bőr eredetű csontokból álló egységes páncél védte. Testük farki része csupasz vagy pikkelyes volt. A fejüket mozgatni tudták. Az ősi formák váza csontos, a későbbieké porcos volt.

A fosszíliára még 2001-ben bukkantak Ausztrália nyugati részén. Az őshal hasi részén egy hosszú, csontos képződményt fedeztek fel a kutatók. Ám mint Kate Trinajstic, a perth-i Curtin University paleontológusa és a tanulmány szerzője rámutat, a képződményt eredetileg nem vették számításba, mint nemzőszervet, mivel "túl hosszúnak" találták.

Tüzetesebb vizsgálatnál azonban rájöttek, hogy valójában hím ivarszervről van szó. "Meg voltunk lepődve a méretén, valami kisebbre számítottunk" - magyarázta Kate Trinajstic, aki szerint a páncélos őshal hím ivarszerve erektilis funkcióval rendelkezett. "Behatolt a nősténybe, s e képződmény 'tölcsérként' működött, betöltve a spermiumokat" - hangsúlyozta a paleontológus.

Kate Trinajstic szerint a páncélos őshalak hím ivarszervének felfedezése lehetővé teszi a jövőben más fosszíliák esetében a nem meghatározását. "Első hallásra ez alapvető követelménynek tűnik, ám eddig képtelenek voltunk erre" - tette hozzá Kate Trinajstic. John Long, a Museum Victoria paleontológusa szerint a lelet a gerincesek belső megtermékenyítésének egyik legkorábbi példája.

"Jelentős felfedezés, hiszen a páncélos őshalak 70 millió éven át uralták a vizeket, de mi semmit sem tudtuk a szaporodásukról" - emelte ki John Long. Meggyőződése szerint amennyiben a tudósok megismerik az őshalak anatómiáját, többet megtudhatnak a gerincesek, beleértve az ember evolúciójáról.