A vád szerint a luxemburgi állampolgárságú V. Rajmundné többször adott kölcsön egy vele baráti viszonyban levő asszonynak. A két nő között 2008 novemberében egy 40 millió forintról szóló kölcsönszerződés jött létre, de a szerződés alaki hiányosságai miatt V. Rajmundné nem tudta bejegyeztetni a dokumentumba foglalt jelzálogjogát.

A kölcsönadó ezt követően többször kérte a sértettet, hogy egy azonos tartalmú, de már alaki hibáktól mentes kölcsönszerződést írjon alá, de ő vonakodott, mert vitatta a szerződésbe foglalt kölcsön összegét.

V. Rajmundné a fiának is beszámolt minderről és az ügyészség szerint anya és fia elhatározták, hogy akár fenyegetéssel is ráveszik a sértettet a dokumentum aláírására. Ehhez a harmadrendű vádlott, a másodrendű fiú barátja segítségét is kérték.

V. Rajmundné 2009 júliusában találkozóra csalta a sértettet. Az adós nő beült a kölcsönadója autójába, a járműbe beült a két fiatalember is. Ekkor lezáródtak az autó automata zárjai, a kölcsönadó pedig elindult - a vádhatóság szerint ezzel megakadályozva, hogy a sértett kiszállhasson. A gépkocsi az autópályán Budakeszi irányába hajtott.

A másodrendű vádlott, miután elindult az autó, a vád szerint a sértettet agresszíven fenyegetni kezdte, hogy írja alá a kölcsönszerződést. A sértett ezt kezdetben megtagadta, majd később a fenyegetések hatására mégis aláírta. A sértett sírva kérte az elsőrendű vádlottat, hogy forduljanak vissza, ekkor a vádlott Budapest felé indult, hogy a sértettet hazavigyék.

A sértettnek a fenyegetések közben sikerült felhívnia telefonon a lányát, beszélni azonban már nem tudott vele, mert a másodrendű vádlott elvette a telefonját, és átadta az anyjának, aki kikapcsolta a készüléket. A sértett lánya azonban még hallotta a sértettet ért fenyegetéseket, és értesítette a rendőrséget. A rendőrök a XI. kerületben elfogták a vádlottakat, és kiszabadították a sértettet.

A per szerdai tárgyalásán V. Rajmundné elmondta, hogy egyszerre vesztette el édesanyját és férjét, a sértettel ekkor került szoros kapcsolatba, támogatta őt, és a vállalkozásában is segített. Beszélt arról is, hogy munkakapcsolatban is állt a cége a barátnője és annak férjének vállalkozásával. Elmondta, a szóban forgó kölcsönügylet valójában a sértett és férjének cégével jött létre, a felek között több kölcsönügyletet is kötöttek. A vitatott kölcsönről ügyvéd készített szerződést.

Az elsőrendű vádlott háromszor is megpróbált találkozót összehozni a sértettel, de azokra a sértett nem ment el. A vádbeli napon az anya, fia és annak barátja együtt indultak ebédelni, de a nő szólt a fiatalembereknek, hogy előbb elmennek a barátnőjéhez. Megérkeztek a sértett házához, a két fiú kiszállt innivalót venni a hőségben, a sértett pedig - a vádlott szerint annak tudatában, hogy barátnője nincs egyedül - beszállt a kocsiba. Még mielőtt a két fiatalember beszállt volna, a vádlott mondta a barátnőjének, hogy vissza kell menniük Budakeszire, az otthonukhoz, mert nem volt náluk minden szükséges dokumentum. A kocsiban szerinte beszélgettek, útközben meg is álltak, s ekkor alá is írták a szerződés egy példányát. A vádlott szerint a sértett ekkor közölte, hogy ő inkább hazamenne. Az asszony tagadta, hogy a barátnője telefonja hozzá került volna. Állítása szerint megdöbbent, amikor a barátnőjét visszavitték, és a rendőrök ott intézkedtek velük szemben. Arról, hogy a sértett lánya bejelentést tett a rendőrségen emberrablás miatt, azt mondta: a lány szerinte akkor labilis állapotban volt.

Beszélt arról is, hogy a kölcsönügyletben nem történt változás, a sértett soha egy fillért nem fizetett neki vissza, ezért jelenleg is polgári per van folyamatban köztük.

A büntetőper a további vádlottak meghallgatásával folytatódik a nap folyamán.