A száranyásokat (kacsákat, libákat, pulykákat és csirkéket) korábbi gazdájuk koszos és túlzsúfolt helyen tartotta. Az állatvédők kezdetben békés tárgyalások útján próbálták rávenni az állatok tulajdonosát, hogy biztosítson méltóbb és biztonságosabb élethelyet, ám ezek az akciók nem jártak sikerrel, így az aktivisták kénytelenek voltak a helyi hatóságokhoz fordulni és elkobozni a szárnyasokat.

A 180 madár egy része kisebb ketrecekbe volt bezsúfolva, ahol nem találtak maguknak menedéket az időjárási viszontagságok elől, egy másik részük pedig szabadon kószált a birtokon, a gazdájuk rendkívül koszos házát is beleértve.

A megmentett állatok közül sokan betegek voltak, lábaikon fagyásnyomok és egyéb csonkító sérülések nyomaival. Hogy az egyébként jó szándékú, de hozzá nem értő tulajdonos mennyire nem volt tisztában madarai szükségleteivel, azt jól mutatja az is, hogy miként reagáltak a kacsák és libák, amikor az állatvédők először terelték a víz felé őket.

Ezek a madarak korábban sosem úszkálhattak, így nem csoda, hogy megijedtek, amikor életükben először „vízre bocsájtották” őket, ám kis idő elteltével rájöttek, hogy egész jól érzik magukat a víztükrön ringatózva. A lenti videó ezeket a pillanatokat örökíti meg. A teljes történet ITT olvasható.