Emmelyt két darab, összesen 1,30 eurót érő üvegcédula szabálytalan beváltása miatt rúgták ki azonnali hatállyal, 31 év munkaviszony után az egyik Kaiser's szupermarketből. A cédulákat az egyik vásárló felejtette ott, a három gyerekét egyedül nevelő, anyagi gondokkal küzdő Emmely pedig állítólag a saját vásárlásakor beváltotta őket. Miután kolléganője jelentette az esetet, az asszonyt azonnali hatállyal elbocsátották állásából.

Az eset hatalmas felháborodást váltott ki Németországban, és két szakszervezet is szolidaritási mozgalmat szervezett a munkanélküli segélyen tengődő nő megsegítése érdekében.

Mivel az eset a gazdasági válság kirobbanása után történt, az "Emmely-ügy" különösen érzékenyen érintette a társadalmat, hiszen míg egy pénztárost keményen megbüntettek némi aprópénz elcsalásáért, addig a bedőlt bankok eltűnt eurómilliárdjairól beszámolni képtelen pénzvilági nagyágyúkat nem fenyegette ez a veszély. A Kaiser's viszont azzal érvelt, hogy nem az összeg a lényeg, ez egy bizalomvesztési ügy, és ezzel a berlini munkaügyi bíróság is egyetértett.

Barbara Emmely ügye végül a szövetségi munkaügyi bírósághoz jutott, ahol megállapították, hogy az azonnali kirúgás nem volt indokolt ebben az esetben, főleg, hogy az asszony mögött 30 évnyi szolgálati idő áll. A Bíróság elrendelte, hogy a Kaiser's helyezze vissza állásába Emmelyt, aki 2010 júliusában visszaülhetett a kasszába – igaz, nem abban az üzletben, ahonnan elküldték.

Az asszony győzelme precedensértékű ügy lett Németországban. Esete felhívta a figyelmet arra a munkáltatói gyakorlatra, amikor kisebb vétségek miatt, előzetes figyelmeztetés nélkül mondanak fel azonnali hatállyal a dolgozóknak. Annak idején a Bundestag egykori alelnöke, Wolfgang Thierse is barbárnak és antiszociálisnak nevezte az ilyen eljárást.

Barbara Emmely halálhírét a miatta létrehozott szolidaritási bizottság egyik tagja erősítette meg a „Neues Deutschland" című lapnak: „Ő megmutatta, hogy képesek vagyunk harcolni és győzni".