A 66 éves nyugdíjas nővér eltűnésekor az egyik legnagyszabásúbb és legkiterjedtebb kutatás indult. Táborát azonban csak 2 évvel később sikerült megtalálni. Utólag kiderült, hogy a kutatócsapatok több alkalommal is kevesebb mint 100 méterre haladtak el a sátrától. Valószínűnek tartják, hogy a keresőkutyák azért nem érezték a szagát, mert a nő a sátorban volt.

Largay maga is tudta, hogy nem fogja túlélni a kalandot, ahogy az egy hátrahagyott üzenetéből kiderül. A nő a közel egy hónap alatt folyamatosan naplót vezetett. Egy ebből kitépett lapra írta fel 2013. augusztus 8-án, hogy bárki, aki megtalálja, értesítse a férjét, Geraldot és a lányát, Kerry-t a haláláról.

Az asszony mindent megtett, hogy megmeneküljön. Mivel nem talált vissza az ösvényre, megpróbált mobilon üzenni a férjének, de nem volt térerő a környéken. Úgy döntött, hogy nem az utat próbálja megkeresni, hanem egy magasan fekvő pontot keres, hogy tudjon sms-t küldeni.

A táborát is egy ilyen helyen verte fel, azonban nem járt sikerrel, a szolgáltatás továbbra sem volt használható, a telefonja pedig néhány napon belül teljesen lemerült. Pedig mindössze 20 percnyire volt a túraútvonaltól. 

Geraldine Largay imádott túrázni. Gyakorlott és higgadt sportembernek írták le a sporttársai. A rövid kitérő azonban az életébe került. Az asszony az Egyesült Államok keleti részén, az Appalache-hegységen átvezető 3500 kilométeres túraútvonalon haladt. Eleinte egy barátnője is vele tartott, a férje pedig meghatározott találkozási pontokon felvette őket és elvitte egy hotelbe fürödni, vagy ellátmányt hozott nekik. A barátnőnek azonban egy családi ügy miatt haza kellett mennie. Próbálta rábeszélni Largay-t is, hogy ne vágjon neki egyedül a túra legnehezebb részének, hanem térjen haza ő is, és következő nyáron együtt induljanak útnak.

Geraldine azonban ragaszkodott az eredeti tervéhez, és elindult. Az eltűnése napján készült fotón, amit a kereséséhez is használtak, vidáman mosolyog teljes túrafelszerelésben. A férje értesítette a hatóságokat, amikor a nő nem jelent meg a megbeszélt találkozási pontnál, és a többi, abból az irányból érkező túrázó sem találkozott vele. 

A keresésben a család is részt vett, de nem jártak sikerrel. „A bizonytalanság a legrosszabb az egészben” – vallotta be néhány nappal később a férje a Tennessean című lapnak. „Amíg meg nem találják Gerry-t, addig semmi biztosat nem lehet tudni, és ez majdnem rosszabb, mint tudni, hogy mi történt.”

Geraldine azonban ekkor még életben volt. Épp ezekben a napokban írta meg a levelet az őt megtalálónak. Végül Largay-nek elfogyott az élelme, és a sátrában fekve hunyt el.

2015. október 11-én, két évvel az eltűnése után bukkant rá egy környezeti hatásvizsgálatot végző erdész a nő maradványaira. Amikor kiderült, hogy egy ember maradványait találták meg azon a környéken, azonnal arra gyanakodtak, hogy Geraldine Largay az. A kutatás korábbi vezetője, Kevin Adam a helyszínre utazott.

„A tábort nem lehetett észrevenni, csak ha pont mellette állt az ember” – magyarázta Adam. „Egy lapos sátor állt a fák alatt, előtte pedig egy zöld hátizsák volt. A sátorban egy emberi csontváz volt valószínűleg egy hálózsákban. 99 százalékos biztonsággal tudtam, hogy Gerry Largay az.”

A sátorban megtalálták a naplót, egy iránytűt, egy térképet a túraútról és egy sípot – írja a Washington Post.