"Megnézzük a múltbeli döntéseket és azok eredményeit, és ezek alapján meg tudjuk jósolni, hogy mikor lesz boldog valaki" - idézi a BBC Dr. Robb Rutledge-et,  a tanulmány egyik szerzőjét, melyet a PNAS Journalban tettek közzé. Mint a szakember kifejtette, az emberi agy a múltbeli tapasztalatai alapján folyamatosan próbálja megbecsülni, hogy egy-egy kockázatvállalás során mekkora jutalomra számíthat. Éppen ezért azt feltételezik, hogy a pillanatnyi boldogság a jutalommal szembeni elvárások és a tényleges jutalom függvényében alakul.

Egy egyszerű példával élve könnyen megérthető az elmélet: ha étterembe megyünk, az étellel szembeni alacsony elvárás növelheti a boldogságot, ha jobb ételt szolgálnak fel nekünk annál, mint amire alapvetően számítottunk. A pozitív elvárások szintén növelhetik a boldogságunkat még azelőtt, hogy belekóstoltunk volna az ételbe, méghozzá az eseménnyel kapcsolatos várakozás miatt.

Ahhoz, hogy a matematikai modellt megalkossák, a csapat 26 személy kockázatvállalási szokásait vizsgálta. A kísérlet résztvevőinek biztos és kockázatos pénzügyi jutalmak közül kellett választani, és közben folyamatosan jelenteni a kutatóknak azt, hogy mennyire érzik magukat boldognak. A 26 személy agyát mindeközben funkcionális mágneses rezonancia vizsgálattal is megfigyelték, és kiderült, hogy az agy két része, a ventrális striátum és az insula köthető leginkább a boldogságérzethez.

Az egyenletet egy okostelefonon bárki számára elérhető alkalmazással tesztelték, és azt tapasztalták, hogy a 18 ezer játékos a jutalom érdekében örömmel kockáztatott. 

Az eredmények Rutledge véleménye szerint igazolni látszanak az egyenletet, vagyis azt, hogy valódi kapcsolat van a jutalommal szembeni elvárások, a jutalom, és a boldogság mértéke között.

Tom Staffordot, a Sheffieldi Egyetem Pszichológiai és Kognitív Tudományok Tanszékének előadóját lenyűgözte, hogy az egyenlet milyen pontossággal tudta megjósolni, mikor érezték boldognak magukat az emberek. "Különösen annak fényében, mennyire kiszámíthatatlanok valójában"- jegyezte meg. Ugyanakkor rávilágított, hogy még az egyenlet sem képes választ adni az élet nagy, boldogsággal kapcsolatos kérdéseire, mint például, hogy milyen partnert válasszunk.

Andrew Oswald, a Warwick Egyetem professzora szintén üdvözölte a matematikai modellt. "A tanulmány arra is rávilágít, hogy a pillanatnyi boldogságérzet nagyban függ attól, hogy mire számítunk és mit érünk el. (...) Összhangban van jó néhány közgadaságtudományi statisztikával is, melyek azt mutatják, hogy a boldogságra és a munkával való elégedettségre hatással van az illető megfelelő arányú fizetése" - nyilatkozta a szakembera BBC-nek.

"Szóval ha tudni akarod, mennyire vagyok boldog, ne azt kérdezd, mennyit keresek, hanem azt, hogy milyen a fizetésem a többi professzoréhoz képest, vagy az én korábbi fizetésemhez képest. Ez a különbség az, ami valójában számít" - tette hozzá Oswald.