Az 1921-ben New Yorkban játszódó történet főhőse, Ewa (Marion Cotillard) a lengyelországi Katowicéből érkezik húgával, Magdával az Amerikába belépő emigránsok kötelező állomását jelentő Ellis Islandre. A tüdőbeteg Magdát karanténba zárják, a hajón megerőszakolt Ewát pedig kitoloncolják. A lány azért, hogy Amerikában maradhasson, és fizetni tudja húga gyógykezelését, elfogadja a Joaquin Phoenix által alakított futtató, Bruno ajánlatát, és prostituáltnak áll. Bruno unokatestvérének, Orlandónak a feltűnése reményt ad a lánynak a beilleszkedésre, a féltékeny Bruno azonban megöli a férfit.

Marion Cotillard,

Az ukrán származású amerikai rendező - aki negyedik alkalommal kapott meghívást a cannes-i versenybe, de eddig mindig díj nélkül távozott - már első filmjében, az 1994-ben készült Kis Odesszában is kelet-európai gyökereivel foglalkozott. Legújabb filmjét pedig az 1923-ban Oroszországból Ellis Islandra érkezett nagyapja fotói, illetve George Bellows amerikai festőművésznek a korabeli New Yorkról készült realista képei ihlették.

"A húszas évek elejei bevándorlási hullám elsősorban Kelet-Európából érkezett. A kapu 1924 körül zárult be" - hangsúlyozta a rendező cannes-i sajtótájékoztatóján. James Gray egyébként megtörtént dolgokat dolgoz fel az operák felépítésére emlékeztető melodramatikus filmben, amelyben nincsenek sem erőszakos, sem szexjelenetek.

Marion Cotillard egy elszánt, katolikus lengyel lányt alakít, aki semmiképpen sem akarja húgát magára hagyni a karanténban, s a segítséget "a manipulatív és krónikusan hazudozó Brunótól reméli, akinek igazi arca csak a film végén mutatkozik meg" - hangsúlyozta a rendező. Gray szerint Ewa összetett személyiség: egyszerre áldozat, de közben maga irányítja a sorsát és bűnösnek is érzi magát.

A francia színésznő számára a szerepben a legnagyobb kihívás az volt, hogy meg kellett tanulnia lengyelül beszélni. Egy hónap alatt tanulta meg a szöveget, s a filmben akcentus nélkül beszél lengyelül. "A húsz oldalnyi szövegből két szót, ha értettem. Kicsit sokáig tartott megtanulni, de nem volt más választásom, mert tökéletesen kell a filmben lengyelül beszélnem" - mondta Cannes-ban.

A verseny szombat este két világsztár rendező, Roman Polanski a mazochizmus névadója, Leopold von Sacher-Masoch által írt regény, A bundás Vénusz színpadi adaptációja alapján készült alkotásának és Jim Jarmusch vámpírfilmjének (Only Lovers Left Alive) a bemutatójával zárul.

A vasárnapi díjkiosztó előtt a sajtó már megkezdte az idei seregszemle értékelését: a végig magas színvonalú, de helyenként meglepő témájú és stílusú felhozatal a francia tengerparton óránként változó, kiszámíthatatlan időjáráshoz volt hasonló.

Ugyanakkor a francia és a külföldi kritikusok is egyöntetűen a tunéziai származású francia Abdellatif Kechiche La vie d'Adele (Adele élete) című filmjének adnák az Arany Pálmát. A háromórás francia alkotás két nő közötti szenvedélyes szerelmi viszony története. "Ez a jövő filmje, felszabadító. Itt lehet érezni a jövő filmművészetét" - mondta az alkotásról Claude Lelouch filmrendező az Europe1 francia rádióban.

A filmes szaklapok ranglistáinak élén szerepel még a Coen testvéreknek az amerikai folkzene hajnaláról szóló Inside Llewyn Davis című zenés filmje, az Oscar-díjas iráni rendező, Aszgar Farhadi első külföldön forgatott filmje, a Párizsban játszódó Le Passé című családi dráma, valamint a kínai Csang Ko-csia Touch of Sin (A bűn érintése) című műve is.

A pénteken véget ért cannes-i filmpiac - amely a legnagyobb a világon - sikeresen zárult: a 12 ezer akkreditált producer és forgalmazó (4 százalékkal több, mint tavaly) által eladásra kínált 5364 film - a korábbiaknál erősebb amerikai és afrikai jelenlétnek köszönhetően - 15 százalékos emelkedést jelent 2012-höz képest.