Mivel mind az ügyész, mind a vádlott, mind védője elfogadta az ítéletet, így az jogerőssé vált.

A tárgyaláson elhangzott: a férfinál - akit azért kerestek, mert egy dunaszentpáli panzióban, arra hivatkozva, hogy az árvízi védekezésben vesz részt, a település számlájára, hitelbe ivott két sört és két fröccsöt - megtaláltak egy tűzoltózubbonyt és egy akkumulátoros lámpát.

Az ítélet szerint a férfi kétrendbeli szabálysértési értékre, közveszély színhelyén elkövetett lopás bűntettében és egy rendbeli szabálysértési értékre, közveszély színhelyén és üzletszerűen elkövetett csalás vétségében  bűnös.

A bíróság enyhítő körülménynek tekintette, hogy kisebb értékre követte el cselekményét a részleges beismerésben lévő vádlott, a kár pedig megtérült a tettenérés miatt.

A rendőrségen tett vallomásával is ellentmondásba keveredő férfi a tárgyaláson azt mondta, sem a zubbonyt, sem a lámpát nem akarta ellopni, mindkettőt találta Dunaszentpálon; előbbit a gáton, utóbbit a faluközpontban.

Hozzátette: éppen azért utazott Győrbe, hogy a zubbonyt leadja a tűzoltóságon. Abban viszont elismerte felelősségét, hogy olyan emberre hivatkozva ivott hitelbe, aki erről nem tudott, engedélyt nem adott.

"Azért mentem oda, hogy dolgozzak, nem azért, hogy lopjak" - hangoztatta a férfi az utolsó szó jogán is. A bíróság, amely a vádlott többszörös visszaeső voltát is figyelembe vette, ezzel szemben bizonyítottnak látta, hogy a férfi azért vette magához ezeket a tárgyakat, hogy eltulajdonítsa azokat.

Máskülönben - mint azt maga a vádlott is elmondta a bíró kérdésére - akár a helyszínen is leadhatta volna a hatóságoknak ezeket a tárgyakat.