A fekete bodza, vagy más néven festőbodza egész Európában őshonos faj. Tömegesen találkozhatunk vele árokpartokon, útszéleken, ligetekben, de mivel a szennyezett levegőt jól tűri, városokban is. Az akár tíz méterre is megnövő növény levelei sötétzöldek, az ágakon egymással szemben helyezkednek el, szélük fogazott, virágai pedig aprók, jellegzetes illatúak.

bodza

Az ehető fekete bodza gyakorlatlan szemnek esetleg összetéveszthető a földi- vagy gyalogbodzával, de ennek virágain jellemző a pirosas szín és még az illata is kellemetlen. A bogyótermés elhelyezkedéséből is megkülönböztethető a két növény, a földi bodzának felfelé áll a termése, míg a feketének lefelé csüngő.

A földi bodzát régebben hashajtó, izzasztó és vizelethajtó tulajdonságai miatt ugyan használták a népi gyógyászatban, pedig keserűanyagai miatt enyhén mérgező, fogyasztása hányást, hasmenést, látászavarokat, súlyosabb esetben akár halált is okozhat.

A bodza hatóanyagai – szambunigrin glikozida, szaponinok, flavonoidok – izzasztó és lázcsillapító hatásúak, A-, B-vitamint tartalmazn, C-vitamin tartalma pedig duplája a citrusfélékének. Van benne folsav, pantoténsav, számos ásványi anyagok és mikroelemek, például vas, kálium, kalcium, magnézium és foszfor.

Teája kiváló meghűléses megbetegedések kezelésére, immunerősítő és vértisztító hatását régóta ismerték, bőrkiütésre és hámosításra is alkalmazták gyökerét és virágát. Friss, vékony kérgéből vagy az ágvégekből készült főzetét régen vízkór és túlzott elhájasodás esetén és hashajtásra javasolták a füveskönyvek, zsurlófűvel és édesgyökérrel kombinálva.

Hullik a, hullik a sárga virágpor...

A fekete bodza május végétől mindössze néhány héten át virágzik csak, így sietni kell a szedéssel, ha páratlan ízét, illetve áldásos hatásait ki akarjuk élvezni, és bár le is lehet fagyasztani, mégis frissen a legfinomabb.

A bodzaszörphöz vagy - üdítőhöz a már teljesen kinyílt, de még meg nem száradt virágokat kell használni, és az sem mellékes, honnan szedjük, az autópályák, forgalmas utak mellett álló növények például nem éppen ideálisak. A virág zöld részeit és a kocsányát is el kell távolítani, mert mérgező lehet, míg a még bimbós virágok hashajtó hatásúak lehetnek.

Azt is mondhatnánk, hogy ahány ház, annyi recept; az alábbiakban a családunk által kedvelt bodzaüdítő elkészítésének módját írom le. Ez a recept annyiban különbözik a szörptől, hogy hűtőben tartva legfeljebb csak egy hétig áll el, de ízét tekintve mégis páratlan.

Öt liter üdítőhöz 8-10 nagy tányérnyi bodzavirág szükséges: a hideg vizet öntsük az előtte gondosan csírátlanított dunsztosüvegbe, tegyük bele a bodzát, 30 deka cukrot, néhány citromkarikát és nyomjuk hozzá egy egész citrom levét is. Egy anyagdarabbal vagy gézzel lefedve, hűvös helyen hagyjuk állni 24 órát, párszor azért kevergessük meg, majd pedig gondosan szűrjük le, hogy apró növényi törmelék se maradjon benne. Karamellizáljunk 10 deka cukrot, öntsük fel 1 deci vízzel, majd  öntsük össze a leszűrt lével, ez nemcsak szép színt, hanem pikáns ízt is ad neki.

Ha bodzaszörpöt akarunk készíteni a vízből és a cukorból először szirupot kell főzni, majd a szirupot öntjük rá a felkarikázott citromra és a virágokra - minél többet használunk, annál intenzívebb lesz az íz. Mehet bele még egy kevés citromsav, szintén lefedve, 4-5 napig érleljük. Kifertőtlenített üvegbe töltve és lezárva a kamrában, később kibontva a hűtőben tároljuk, vízzel vagy szódával felhigítva fogyasszuk.