Majdnem komolyzene
A komolyzenében senki sem akad ki azon, ha élő virtuózok szólaltatják meg a múlt és a jelen klasszikusainak darabjait - épp ellenkezőleg: az egész műfaj erről szól (sőt, akadnak, akik lemezen is hajlandóak megvenni ugyanazt a művet mondjuk Kobajasival és Bernsteinnel). A kortárs fémzenében mindez egyelőre progresszív útkeresésnek minősül.
Augusztusban az egyik legbátrabb pionír, a G3 projekt látogat hozzánk, amelynek úttörő lendületén a lassan harmadik évtizede tartó siker, és a világszerte tapasztalt kedvező fogadtatás sem sokat változtatott. A betű-szám kombináció három gitárost jelöl: az első az ötletgazda, az amerikai Joe Satriani, a többiek pedig folyamatosan cserélődnek - mindenesetre ők is a műfaj mindenkori legnagyobbjai közé tartoznak.
A kisebb-nagyobb megszakításokkal 1996 óta zajló turné-ciklusok során Satriani játszott már együtt többek között Michael Schenkerrel, Eric Johnsonnal, John Petruccival, Steve Lukatherrel, Uli Jon Roth-tal, Yngwie Malmsteennel (ha a kedves olvasónak csak egyik vagy másik név ismerős, ne jöjjön zavarba: a színvonal mindegyikük esetében nagyon magas, de korántsem ugyanabban a ligában játszanak).
Az 56 éves Joe Satrianiról annyit mindenképpen érdemes rögzíteni, hogy esetében a "gitáros" jelző csak a valóság egy kis szeletét fedi le. Egy istenáldotta tehetségű korszakos zseniről, a gitárjáték "újrafelfedezőinek" egyikéről, a technikai újítások kifogyhatatlan bőségszarujáról van szó, aki nem csak tudja, de tanítja is az elektromos gitár művészetét. Mások mellett Steve Vai, Kirk Hammett (Metallica), David Bryson (Counting Crows), Kevin Cadogan (Third Eye Blind), Alex Skolnick (Testament) is a tanítványai közé tartozik.
Állítólag azon a napon vette először a kezébe a hangszert, amikor megtudta, hogy Jimi Hendrix meghalt (és a két esemény egyáltalán nem volt független egymástól). Bár egy ideig a Deep Purple-ben is játszott, nem kell feltétlenül egy együttest kapcsolni a nevéhez: ő a "saját jogán" is tagja a rock halhatatlanjainak. A szintén amerikai Steve Vai egyrészt Satriani-tanítvány, másrészt zeneszerzőként és producerként is ismert. A gitározást mesteréhez hasonlóan az 52 éves előadó is folyton újraértelmezi, amihez időnként új együtteseket is keres: Frank Zappa mellett kezdett, de zenélt David Lee Roth-tal, az Alcatrazz-ban, a Whitesnake-ben és a Sex Pistols-os John Lydon Public Image Ltd. nevű zenekarában is.
A legidősebb gitárhős, az 58 éves Steve Morse a zenészpálya első évtizedeit a nálunk kevésbé ismert Dixie Dregs-ben (az együttes máig alapvetően fúziós jazz-t játszik, és Morse változatlanul tag), illetve a Kansasben töltötte. 1994 óta az amerikai a Deep Purple gitárosa, miközben a Living Loud-ban és a Steve Morse Band-ben is aktív.
A 3G koncertjei - a fellépők személyétől függetlenül - mindig ugyanazt a struktúrát követik: mindhárom gitáros nagyjából 45 percet játszik (saját számokat, feldolgozásokat és "tisztelgéseket"), majd egy nagyjából húsz-harminc perces közös örömzene zárja a fellépést.
A közönség pedig biztos lehet benne: ha nem is a valaha volt legnagyobbakat, de biztosan a mai csúcs-gitárosok szűk élmezőnyét látja-hallgatja, méghozzá megismételhetetlen konfigurációban: a setlist, vagyis a program estéről estére, koncertről koncertre változik. Elvben sosem történik meg, hogy ugyanez a három ember pontosan ugyanazt a műsort adja elő.