A gyűrűsfarkú maki Madagaszkár galériaerdeiben, száraz lombhullató erdeiben és bozótosaiban él, egyre fogyatkozó létszámban. Azon fajok közé tartozik, amelyeknek az állatkerti helyzete jóval kedvezőbb, mint a vadonbéli. Az állatkerti törzskönyvi programok keretében a fogságban jól szaporítható faj mintegy két és fél ezer egyedét gondozzák.

Mindenhol közönségkedvenc: gyűrűsfarkú makik a tbiliszi állatkertben David Mdzinarishvili / Reuters

Elképzelhető, hogy a 40 centiméter körüli testhosszúságú, 2-3,5 kilogrammos félmajmokból vadon már ennél kevesebb példány él. A fajt elsősorban a vadászat és az élőhelyének pusztulása veszélyezteti.

A kattának is nevezett makik népszerűségéhez – megnyerő külsejükön kívül – hozzájárul az is, hogy nappali életmódot folytatnak, így a legtöbb félmajomtól eltérően a látogatási időben aktívak.

A vörös makiról csak a közelmúltban állapították meg a kutatók, hogy nem a barna makik alfaja, hanem különálló fajnak tekinthető. Bár ezek a gyűrűsfarkú makiknál kisebb termetű félmajmok is lehetnek nappal aktívak, a sűrűbben lakott területeken inkább éjszaka mozognak.

Becslések szerint a Madagaszkár nyugati részén vadon élő állomány létszáma három nemzedék alatt harminc százalékkal csökkent.