A Tisza-parti város állatkertjének egyik első idei újszülöttjeként napvilágra jött kismajom úgy tűnik, átvészelte a legnehezebb első heteket, s szépen cseperedik – mondta Veprik Róbert igazgató.

A Liszt-majom nevét a nem lisztfehér frizurájáról kapta, hanem a német tudósokat elbűvölte a Liszt Ferencére emlékeztető „hajviselete”. Akkoriban a tudomány nyelve a német volt, de a magyarok amúgy is büszkén vették volna át ezt az elnevezést, amely annak ellenére megmaradt, hogy a tudomány ma a kevésbé fantáziadús, angolból átvett gyapjasfejű tamarinként is ismeri.

Az egyik legveszélyeztetettebb főemlős élőhelyén, az észak-kolumbiai esőerdőkben a feltételezések szerint mindössze kétezer ivarérett egyede él, és számuk folyamatosan csökken. Szomorú tény, hogy a pusztulásokhoz nemcsak a hagyományos okok, mint az élőhely pusztulása és az illegális állatcsempészet, hanem maga a tudomány is hozzájárult. Az 1960-as és 1970-es években ugyanis tömegesen exportálták az Egyesült Államokba, az ottani egészségügyi-gyógyszerészeti kutatóintézetekbe.

A feltételezések szerint 20-30 ezer egyed hagyta el így Kolumbiát. Ma már szigorú védelmet élveznek, a Szegedi Vadaspark is nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja és szaporítja.

A másodlagos erdőkben, erdőszéleken élő Liszt-majmocskák nappal aktívak, 2-13 tagból álló, nemek szerint elkülönülő rangsorú csoportokban élnek, több mint 10 hektáros területen. Gyümölcsökkel, fanedvekkel, rügyekkel, virágokkal táplálkoznak, de nem vetik meg a rovarokat és az apróbb emlősöket sem. 350-450 gramm közötti tömegű testüket és hosszú farkukat barnás szőr borítja, hasuk, lábaik és fejszőrzetük fehér.

Az emberi beavatkozás és élőhelyük csökkenése miatt veszélyeztetett faj nőstényei 140-150 napig vemhesek, s egyszerre általában egy-kettő, ritkán három, csupán 40 grammos utódnak adnak életet.

Jellegzetes viselkedésformájuk a heccelés. A kihívó fél rámered ellenfelére és elnyúló, dallamos hangsorozatot ad ki. Ezt addig műveli, míg a másik egyed hasonlóképpen válaszol. A majmocskák a sajátos duett közben felborzolják bundájukat. Ezután peckes járással megközelítik egymást, majd nyitott szájjal összeérintik ajkaikat. Addig maradnak így, míg a gyengébb állat már nem bírja tovább a fezültséget és távozik.