A török éttermek térhódításának köszönhetően a vörös változata is felkerült újabban a magyar családok étlapjára, és az egyre népszerűbb indiai konyha révén a sárga lencse is divatba jött. Mindezeknek köszönhetően ma már többszáz receptre bukkan az, aki ötletet keres az újévi lencse elkészítéséhez.

Lencséből sosem elég Khaled Abdullah / Reuters

A klasszikus lencsefőzelék ízét az egykori iskolai menzákon előszeretettel alkalmazott lisztes rántás adja, igazából meg a vöröshagyma és a babérlevél, no meg a tejföl, ha a klasszikus változatra harap a család. A liszt helyett lehet kukoricakeményítőt is használni a habaráshoz, és érdemes is, amennyiben az ünnepi trakta után még marad energia a kalóriaszámolgatásra – mert sajnos, rossz hírünk van, a lencse kalóriadús táplálék, viszont a szójához hasonlóan az egyik legbőségesebb fehérjeforrás (rögtön érhetővé válik, hogy többek között miért is tett jó szolgálatot hajdan a szegények eledeleként). Mindeközben a cukorbetegek is ehetik, mivel alacsony a glikémiás indexe, és még tényleg hosszan lehetne sorolni, hogy kiknek és miért fontos ez a sokoldalú, sokszínű növény.

Hogy melyik fajtája – a sárga, a vörös, a barna, vagy a fekete – gazdagít, arra vonatkozóan sem kaliforniai kutatóktól, sem brit tudósoktól nem bukkantunk hitelt érdemlő vizsgálati anyagra, ha egyáltalán készült is ilyen, azt bizonyára nem fogják nyilvánosságra hozni, mert az ősi egyenlet, miszerint kilenc embernek el kell ahhoz szegényednie, hogy egy meggazdagodjon, aligha működik fordítva.

Ha az új év sem hozná el mindenkinek az anyagi bőséget és a szaporaságot – e két legfőbb csodatevő hatása miatt terjedt el, mint újévi étek -, az egészség megőrzéséhez egészen biztosan hozzájárulhat, legalább havonta egyszer szerepelnie kellene mindenkinek az étrendjében.

Lencsés receptgyűjteményt itt találnak.