A több mint 2500 éves hagyomány, az egykor extravagáns, hatalmas fényűzéssel bonyolított uralkodói emlékezés az ősökre mostanra teljességgel átalakult és kiterjedt, bár még mindig őrzi a múlt lenyomatait.

A mai hivatalosságok legnagyobb gondja, hogy a hagyomány - különösen vidéken - környezet-, leginkább levegőszennyező, mert az áldozati rítus része díszes papírból készült utánzatok, helyenként komplett épületek kerttel, benne pici csibékkel, televíziók, légkondicionálók vagy elektromos legyezők, okostelefonok, laptopok és aranytömbök elégetése.

Sok helyütt a korábbi - és rendszeresen előforduló - tűzesetek miatt tiltják az égetéseket, de vidéken az effajta tiltásoknak nem lehet érvényt szerezni.

A mai híradások már olyan ötletesnek feltüntetett kezdeményezésekről is szólnak, amelyekkel a távolban élők az interneten emlékezhetnek meg elhunyt felmenőikről. A Kuanghszi-Csuang (Guangxi Zhuang) autonóm területen például a helyi kormányzat kísérletképpen négy város temetőit tette olyan formán látogathatóvá, hogy 12 ezer sírkő képét digitalizálták és töltötték fel.

A tömegek egyelőre azonban csak kis részben hajlanak a hagyományok feladására, s bár vannak városi fiatalok, akik a kényelmesebb megoldást választanák, az internetes fórumokon jónéhányan bírálják a halottakra emlékezés "komputerjátékosítását". A médiában idézett egyik szakértő szerint az online gyász és részvét kifejezése a legtökéletesebb formájában sem helyettesítheti a helyszíni csendes emlékezést, s inkább károsítja a csingming lényegét.

Az alternatív megoldásokkal azonban nemcsak a halottakra emlékezés szokásait illetően próbálják meg a kínaiakat új irányba terelni, hanem a temetkezés módjára vonatkozóan is. A vidéki temetőkben egyre kevesebb a hely, sok helyütt a termőföldből kerítenek el területeket, hiába a központi törekvés és ösztönző intézkedés arra, hogy az emberek válasszák inkább a hamvasztást.

Kína különböző részein eltérő formájú zöldtemetéseket is népszerűsítenek, de egyelőre ezek sem váltak igazán elfogadottá. Az észak-kínai Hopej (Hebei) tartomány székhelyén például bevezették a "fás temetést", ami azt jelenti, hogy az elhunyt hamvait két fa között helyezik el nem túl mélyen, egy 1 négyzetméternél kisebb területen. Ám kiderült, hogy a vállalkozók legalább annyira tartották fontosnak az alternatív szolgáltatást, mint a hasznot. A temetkezés költsége ugyanis itt 18 ezer jüan (640 ezer forint).

A kezdeményezés hírek szerint nem túl sikeres, ahogyan a sanghaji "fás temetésre" is eddig igen kevesen jelentkeztek. Az e célra kialakított ezer négyzetméteres területen a 2008 óta rendelkezésre álló mintegy kétezer helyből összesen 12 "kelt el".

Sanghaj az 1980-as években kezdte bevezetni a környezetbarát temetéseket, de az emberek 80 százalékban még mindig a hagyományos földbe temetést választják. 19 százalékot tesz ki a fülkés, vagy a biológiai lebomlást eredményező temetkezés és egy százalék rendelkezik úgy, hogy hamvait szórják a tengerbe.

A kelet-kínai metropoliszban az elmúlt 21 évben 188 kollektív tengeri temetésre került sor, összesen közel 23 500 ember hamvait szórták a tenger vizébe. Számítások szerint ezzel mintegy 35 ezer négyzetméter földterületet és 10 ezer köbméter követ "mentettek meg".

Az észak-kínai Tiencsin (Tianjin) városban 400 négyzetméter pázsit és egy 200 négyzetméteres tó szolgálja a "zöld temetkezést". Az urnák szerves anyagokból készülnek, 3-6 hónap alatt lebomlanak. "Közvetítésükkel" eddig már több mint ezren váltak eggyé az anyafölddel.