Középkorú házaspár áll egy festmény előtt. Centiről centire tapogatják a képet és közben vitatkoznak.

- Szerintem ez egy nőalak. Eddig ez tetszik a legjobban - mondja a nő. - Nekem az előző jobban tetszett - válaszol a férfi, és nevetve hozzáteszi, hogy arról a mákos guba jutott eszébe. Van miről vitatkozniuk, hiszen annak ellenére, hogy mindketten vakok, "látják" a képet. A kiállítás összes festménye plasztikus, így egyaránt élvezhető látók és nem látók számára a Kézzel látók kiállításán az egyik budapesti bevásárlóközpontban.

Nekem legjobban a Tűz című kép tetszett - mondja Leány Ferenc. Azt mondja, szinte érezte a melegét. Születése óta vak, szobor- és érmekiállításon már járt. Kétszeresen örül a rendezvénynek, egyrészt, mert "láthatóvá teszi számára a művészetet", másrészt, mert ez végre egy olyan kulturális program, amit egyformán élvezhetnek látó barátnőjével.

Tíz éve készítek ilyen plasztikus festményeket, de évekig nem jutott eszembe, hogy ezeket nem csak a látók nézhetik meg - meséli az alkotó, Gyüre László. Egy baráti beszélgetésen merült fel, hogy tegyék vakok számára is elérhetővé a festményeket. - A képek mellé Braille-írással is ki van írva a címük. A nem látók mozaikszerűen rakják össze, és magukban végül vizuális élményként fogadják be a festményeket - mondja. A látó és a vak nézők hasonló kritikákat fogalmaznak meg egy-egy képről. - A nem látók a nehezen értelmezhető, absztrakt képeket is értik, szeretik. Olyannyira, hogy kifejezetten kérték, hogy ne csináljak a kedvükért egyszerűbb képeket - mondja Gyüre László.

Tapintható művészet

Nagyon vizuális világban élünk - szögezi le Fodor Ágnes, az egyesület elnöke. Leány Ferenchez hasonlóan a 18 éves kora óta látássérült elnök is az integrált eseményeket tartja a leghasznosabbnak. Szerinte csak így kerülhetnek közelebb egymáshoz, lehetnek empatikusabbak látók és nem látók.

Ezt a célt szolgálja az úgynevezett bevásárlósátor is. Ebben - a néhány évvel ezelőtti Láthatatlan című kiállításhoz hasonlóan - a látók is átélhetik, hogy milyen nehéz sötétben élni. A sátorban élelmiszer- és ruhabolt van, polcokkal, kosarakkal, pénztárral - teljes sötétségben. Akik eljönnek a bevásárlóközpontba, megtapasztalhatják, hogy mennyivel kevésbé örömteli így költeni a pénzt. Leány Ferenc vezeti, segíti a látókat a bevásárlósátorban. Azt mondja, hogy tíz perc is elég, hogy átérezzék, mennyire nehéz akár csak egy mustárt megtalálni az egyforma tubusok, flakonok tömegében. Nem is szólva a fizetésről.

- Nekem ilyenkor a barátnőm segít, együtt szoktunk vásárolni - mondja. Aztán hozzáteszi: pontosabban, segítenek egymásnak. Mert a szatyrokat ő szokta hazacipelni.