Firenze a kiindulópont, amely a XIV. századtól a művészetek és az irodalom központjává vált, és a Medici család gazdagságának, mecénás szerepének köszönhetően a XVII. század elejéig virágzott. Az itt alkotó művészek közül is kiemelkedett Leonardo da Vinci, Michelangelo, Sandro Botticelli, hogy csak néhányat említsünk. Az epizód "idegenvezetője" bemutatja a "kötelező programok" helyszíneit: a város központjában a Piazza della Signoriát, szemben a Palazzo Vecchióval, és megsúgja, hogy Michelangelo eredeti Dávid-szobra valójában nem az itt látható, hanem ami az Académián van. A Giorgio Vasari tervezte Uffizi Múzeumban a Michelangelo és a Botticelli Terem anyagával ismerkedhetünk. A vörös fényben ragyogó Ponte Vecchio következik, majd a Piazza del Duomo. Itt felkapaszkodhatunk a katedrális 463 lépcsőjén.

Ellátogathatunk a carrarai márvány lelőhelyéhez is, ahol évente egymillió tonnát bányásznak a nemes kőből. Toscana híres borvidékei következnek, megismerkedhetünk a messze földön híres chiantival, az olajfákkal, no meg a fokhagymás olajos pirítóssal. Rövid vizit Vinciben, abban a múzeumházban, ahol Leonardo, a reneszánsz kor legnagyobb alkotója, kísérletezője született.

Festői látványt nyújtanak San Gimignano tornyai. (A legenda szerint a névadó Szent Geminianus püspök vezetésével itt védték meg az itáliaiakat Attila hunjaitól.) A középkorban a gazdagság szimbólumaként emeltek egyre magasabb, viszonylag vékony, ugyanakkor erődként is szolgáló tornyokat ezen a vidéken. Egykor a dombtetőre épített kisvárosban állítólag 70 is állt belőlük: 13 élte túl a történelem viharait.

Aztán következik Siena, a három összefüggő dombon fekvő, Európa egyik legcsodálatosabb gótikus városa. Épületeinek egy része a XIII-XIV. századból származik, így a Giovani Pisano tervezte Santa Maria Assunta-katedrális is, 12 ezer négyzetméternyi mozaikpadlójával. Siena turistalátványossága a júniusi palio, a lóverseny a Piazza del Campón. Évről évre tíz, korabeli ruhába öltözött lovas vetélkedik egy kilométernyi távon annyi ember előtt, amennyi csak befér a térre.

Miután elhajóztunk Elba szigetére is - ahol Bonaparte Napóleon majd egy évet töltött 1814-ben -, elérkezünk Pisába, a Csodák terére (Piazza dei Miracolira), amelynek fő nevezetessége a ferde torony (Torre pendente), amelynek építését még 1173-ban kezdték meg, aztán majd 200 évig tartott. Minthogy puha homokkőre építették, elferdült, a múlt század végén több évre lezárták, megerősítették, és most a remények szerint legalább még kétszáz évig kitart. (O. L. Gy.)