Virággyár az árnyékban
Rododendronnak ismerik - tudományosan Rhododendron hibreknek kellene mondani -, de e különleges növénycsoportnak szép magyar neve is van: havasszépe.
Az elnevezés igencsak találó, mert a növény életterére is utal. Eredeti élőhelye a hűvöskés, de a szélsőséges hőmérsékleti különbségeket nélkülöző, magas hegyek alatti völgyekben található, ahol a lombos és a tűlevelű erdők váltják egymást. Európában ehhez hasonló éghajlat főként a Brit-szigeteken és Bretagne-ban van, ahol igen szépek a rododendronok. A nemes növények ott élnek meg a szabadban, ahol a tél nem nagyon hideg, a tavasz esős, és a melegedő nyár is párás. Ebből máris kiderül, hogy egy átlagos városi kertben sokféle trükkre van szükség ahhoz, hogy valódi pompájában csodálják.
Az azáleákat is magába foglaló növénycsoport a messzi Távol-Keletről indult világhódító útjára. Ahogy más, keleti díszkerti kultúrnövények, az ide tartozók is rendkívül pompázatosak. A kertészek jóvoltából rengeteg önálló faja és változata létezik.
Mielőtt a pompás növényért az árudába indulnának, és onnan az első tetszetős példányt elhoznák, jó tudni, hogy vannak örökzöldek - például a Rh. catawbiense hibridjei, a Rh. repens (Baden-Baden), a Rh. Loderi King George -, míg a lombhullatók közé tartoznak a Rh. mollis hibridjei. A kínálatot a végtelenségig sorolhatnánk. A lényeg, hogy a választást nem szabad elkapkodni. Pompás illatú, hihetetlen forma- és színgazdagságú virágai mellett - a kék kivételével bármilyen színűek lehetnek - leveleik igencsak különbözőek, és vannak köztük olyanok, amelyek törpék maradnak - például a Rh. Vuyk Scarlet, vagy a Rh. Golden Torch, Rh. Palestrina -, míg mások széltében és hoszszában igazi óriások lehetnek. Ha jól érzi magát, a Rh. Lionel's Triumph, a Rh. Loderi King George és a Rh. macabeum 4-6 méteresre növekedhet.
Ebből is következik, hogy a kisebb növények mobil cserjeként, nagyobbacska dézsában parádézhatnak a teraszon vagy valahol a ház hűvösében. A rododendronokkal az egyed kiválasztása után a földbe ültetéssel, pontosabban ennek előkészítésével kezdődnek a nehézségek. A rododendron a tűlevelű fenyők közötti félárnyékban érzi magát otthonosan. A telepítéskor a tövek helyének kijelölésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy néhány év múlva mekkorára nő.
Az árnyat adó növényekkel még lehet engedményeket tenni, viszont a talaj savanyításában nincs pardon. Addig kell ügyeskedni, amíg mély, savanyú, avarral fedett erdei talajt vagy tőzegtalajt nem sikerül előállítani. Az örökzöld fajok a savanyúbb (pH 4,5-5,5), a lombhullatók pedig a pH 6-os fokozatú talajt igénylik. Ha nem ilyen a kert talaja - és általában nem ilyen -, ásót, lapátot kell ragadni, és ki kell cserélni a talajt. Szerencsére nem kell nagyon mélyre ásni, mert a rododendronok kedvező tulajdonsága, hogy sekélyen gyökeresednek. Ha nincs mód a talaj cseréjére, a rododendron úgy is megél - igaz, takarékon -, ha a tő köré minden kora tavaszszal friss tőzegréteget terítenek, és ehhez kevés istállótrágyát kevernek. (Mindkettő vásárolható szagmentes változatban is a barkácsáruházakban és nagyobb kertészeti árudákban. Sőt kapható - persze sokkal drágábban - kész rododendronföld is.) A dézsás növényeket most, a virágzás kezdete előtt lehet átültetni.
Ezek után már csak rendszeres öntözésről és a párásításról kell gondoskodni, lehetőleg mészmentes vízzel, mert a kemény, meszes csapvíz a rododendron gyilkos ellensége. Az elnyílt virágok kitöréséről nem szabad megfeledkezni, különben ott bimbó nem serken többé. A fiatalabb példányokat nem szükséges metszeni, az idősebb felkopaszodókat azonban a tövük közelében lévő elágazásoknál lehet ifjítani.
A jövő héten a hagymamentésről írunk.
