A napkutató űrszondapáros a napokban elkezdte a holdkeletkezési elméletekben feltételezett Theia bolygó esetleges maradványainak a keresését. A két űrszonda a földpálya mentén, de több tízmillió km-re a Földtől kering a Nap körül. Korábban földi távcsöves mérésekkel nem találtak egyetlen egy kisbolygót sem, egészen az egy kilométeres mérethatárig, a két STEREO azonban sokkal kisebb égitestekre is érzékeny, ezért várható, hogy ha léteznek ilyen bolygómaradványok, a most indult helyszíni felmérés megtalálja őket.

A jelenleg elfogadott elméletek szerint holdunkat egy Mars méretű bolygótest becsapódása hozta létre mintegy 30 millió évvel a Föld kialakulása után. A gigászi esemény során a Theia névre keresztelt égitest szétesett, törmelékei pedig szétterültek a Naprendszer belső régiójában. Az elméletet alátámasztja az Apollo holdexpedíciók által visszahozott minták kémiai azonossága a földi kőzetekkel, valamint a holdkéreg egykori magas hőmérsékletére utaló jelek a holdfelszín nagy hányadán. A hirek.csillagászat.hu honlap információi szerint a legősibb mélységi holdkőzetek elemzése alapján nemrégiben kimutatták, hogy a fiatal Holdnak folyékony magja és saját mágneses tere is volt, ami szintén a keletkezését kísérő magas hőmérsékletre és a földihez hasonló kémiai összetételre utal.

A fenti közvetlen bizonyítékok mellett egyes fiatal csillagok körül lévő forró porzónák analógiája is közvetetten alátámasztja a földpálya környezetében egykor uralkodó állapotokat. Például a Plejádokban található egyik törmelékkorongban is bolygóméretű testek ütközésére utaló jeleket azonosítottak, hasonlóan, mint ahogyan az a Theia és a Föld esetében történhetett annak idején.

Az elmélet támogatói szerint a Hold ütközéssel való kialakulásának modelljét még finomítani kell. Más elképzelések is léteznek a Hold keletkezésére - a Föld befogta azt, illetve egymással párhuzamosan fejlődtek -, de ma a Theia-hipotézis a legelfogadottabb.