Erre a piacra is elkalauzol minket az Ezerarcú Világ sorozat legújabb DVD-je, amelynek segítségével anélkül barangolhatjuk be az afrikai szavannákat, hogy attól kellene félnünk: egy pávián próbál éjjel bejönni a sátrunkba. A film egyik szereplőjével ugyanis ez utóbbi eset megtörtént - igaz, neki sem lett semmi baja. Veszélyben persze a helyszínen sem kellene érezni magunkat, mert filmbéli kalauzunktól azt is megtudhatjuk, mire figyeljünk utazás közben, hogy biztosan jó élményekkel térjünk haza. A sok hasznos tanácsot pedig kedvcsináló képek kísérik.

Először víziszafarira indulunk Dar-es-Salaamból, amelynek során rengeteg krokodilt és vízilovat láthatunk. Innen egy rövid repülő- és hajóút után (vonattal két napba telne az utazás) érkezik meg kalauzunk a Tanganyika-tó partján fekvő csimpánzrezervátumba, ahol magától az alapítótól, Jane Goodalltól hallhatunk arról, hogyan igyekeznek munkatársai biztosítani a csimpánzok nyugalmát, miközben az egyre nagyobb számú érdeklődőnek is szeretnék megmutatni munkájuk lényegét. A legfontosabb, hogy a turisták csak azokhoz a csimpánzokhoz mehetnek közel, amelyeket már korábban felkészítettek arra, hogy emberekkel találkozzanak.

Filmbéli idegenvezetőnk ezután ismét repülőre száll, és Arushába, a szafarik "fővárosába" utazik, ahol az utcán sétálva percenként szólítják meg a látogatót a szolgáltatásaikat kínáló túravezetők. Fontos, hogy előre tisztázzuk, mit kapunk a pénzünkért, mert könnyen ráfázhatunk. Ha viszont jól választunk, akkor a háromnapos szafari életre szóló élmény lehet. Zebrák, gnúk és oroszlánok népesítik be a képernyőt - és sok-sok turista is, mert a film bizony azt sem titkolja el, hogy errefelé annyi a látogató, hogy a vadon csendjét (illetve a vadállatok azt megszakító hangját) csak késő éjjel élvezhetjük.

A vezető kiválasztása élet-halál kérdése is lehet, ha valaki a Kilimandzsáró megmászására készül. A négynapos út fokozatosan nehezedik, és főként a legutolsó szakaszon fontos, hogy tapasztalt és megbízható vezetővel menjünk. Az első táborba még fiatal kalauzunk is mosolyogva érkezik, a harmadik nap végén azonban már a kamera előtt sem titkolja, hogy fáradt. Mindez azonban nem zavarja, és másnap kora hajnalban ébred, hogy a napfelkeltét már a csúcsról nézhesse. A Kilimandzsáró tetején búcsúzunk tőle és a filmtől is, amint a nap első sugarai megvilágítják a hófödte sziklákat.