Építőtábor a Szilas-pataknál
- Minek ne, te értetted? - súgta oda Bébé. - Azt nem szabad mondani nekik, hogy faszikám - vigyorogtam viszsza. - Hm. De mér' hívtuk volna őket így? - morfondírozott - Ezt még sohasem ejtettem ki a számon. De nem is rossz.
A két hét alatt azután szinte mást sem lehetett hallani. Egymást is így szólítottuk: ha valaki a táborvezetésből meghallaná, mondhatnánk neki, hogy a társunkhoz szóltunk, nem a munkavezetőhöz.
- Na, faszikám, jöjjön ide, most megmérheti, mennyi a mai teljesítmény - mondtuk például a nap végén. Amikor már fáradtak voltunk, mert kezdett sötétedni, márpedig júliusban az nincs korán. Az ébresztő meg reggel hatkor volt.
S be kell vallanom, napról napra kevesebbet ástunk, nem sokat haladtunk előre a patak menti töltéssel. Ráadásul azt is láttuk, hogy néhány száz méterrel odébb egy markoló lát neki a munkának. Egy óra alatt végzett annyival, amivel a tábor egy napig piszmogott. - Fizessünk neki egy sört, azután napozunk egy kicsit - javasolta valamelyikünk, de a munkavezető meghallotta. - Ugyan, fiúk, nem fér mindenütt oda a munkához, azért kell itt maguknak ásniuk - magyarázta nekünk.
Azért egyszer váratlanul mégis mi lettünk elsők a napi versenyben. Annyira keveset ástunk aznap, hogy a munkavezető az előző napi induló helyről kezdte számolni a teljesítményt... Tizenhat évesek voltuk, sok mindent megtanultunk. A faszikám szón kívül elsősorban inni, vízhólyagot ápolni, meg azt, hogy "ha nem tanultok rendesen, fiaim, ebből kell majd megélnetek". Különben ebben nem is volt hiba: kiderült, hogy ki lehet bírni.
Az építőtábor, amelyről beszélek, persze négy évvel később volt, mint amit a kép mutat. Akkor már nem a Szilas partjára küldtek minket, hanem néhány kilométerrel arrébb, a Rákos-patakhoz. Ma már arról lehet olvasni: megbolygattuk a természetes környezetet... De azért még lehet találni arra például víziskorpiót, amely "a tavak és patakok partoldalán áll lesben, a növények gyökere között. Innen figyeli az apró vízi állatok mozgását, majd ha egyikük fogókarja közelébe kerül, előrelendül, megragadja a prédát és testnedvét kiszívja".
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő-sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.
