A bingótermet különösen.

De korán érkezem az Örs vezér téri felújított Sugár Üzletközpontba, s lehet, hogy nem a legalkalmasabb napszakban: péntek délelőtt. Egyedül kellene bingóznom, rajtam kívül senki nincs a teremben. Így lehetetlen nyerni. Ahhoz ugyanis (velem együtt) húsz játékosnak kell ugyanazt a tétet megjátszania. Kétszáz forint a legkisebb, tízezer a legnagyobb összeg, amellyel bingózni lehet. Ötpercenként sorsol a gép, s ez addig tart, amíg valaki el nem viszi a nyereményt. Ami azt jelenti, hogy vízszintesen öt egymás mellett lévő számot, vagy ha ilyen nincs, a szelvényen lévő 15 számot el kell találni (valaki minden játékban nyer). Nem részletezném a szabályokat, két csinos hosztesz jó öt percig magyarázta. Megérthető a vonalnyeremény és a halmozódó jackpot, bár ahhoz, lehet, másfajta végzettség is szükséges.

A bingó nem mai találmány, 1530-ban született Itáliában, leánykori neve "beano". A XVIII. században került Franciaországba, Le Lotto néven. A németek egy időben arra használták, hogy matematikára oktassák vele a gyerekeket. A bingó elnevezés egy beszédhibás embernek köszönhető, aki nem tudta rendesen kiejteni a beanót. 1929-ben a georgiai játékkereskedő, Edwin S. Lowe átkeresztelte. Majd felkérte a Columbia Egyetem matekprofeszszorát, segítsen növelni a bingókártya-variációk számát. Egy pennsylvaniai katolikus pap pedig meggyőzte Lowe-t arról, hogy a bingót a templom bevételeinek növelésére is lehetne használni. És templomokban kezdték játszani!

Ezt az áhítatos pillanatot próbálom magam elé képzelni, amikor lehuppanok a sugárzó bingóterem kerek asztalához. A kávéért a felszolgálás pillanatában kifizetem a 160 forintot. Viszont nyugtázom: nyertem ötszáz forintot. Ez lett volna az az összeg, amit - ha lettek volna még tizenkilencen - föl kellett volna tennem.

A rendszerváltozás után próbálkoztak a feltámasztással, de a bingó 1996-ban elbukott. Most a Szerencsejáték Zrt. és üzleti partnere, a Game World koprodukcióban vállalta a kockázatot.

Vajon nyernek vele?