"Még a nevét se tudom, de köszönöm, köszönöm, hogy megmentett! Még az utórengések alatt is velem maradt, azt hazudta, egy markológép rázza a romokat, pedig tudta, hogy velem együtt őt is örökre maguk alá temethetik" - üzente megmentőjének Marta Valente, akit a hétfő hajnali földrengés után 23 órával találtak meg.

A 24 éves Marta, a szabályosan kettétört l'aquilai egyetemista szálló egykori lakója elmondta, arra ébredt fel, hogy ágyára rádől a szekrény, majd a plafon is. "Kiáltottam, üvöltöttem, amennyire a torkom bírta, órákon át! Nem akartam abbahagyni, ez adott erőt, így dolgoztam fel a rettegést! Kezdetben még másokat is hallottam körülöttem kiabálni, azután egyre kevesebb hangot, egyedül maradtam, de én csak kiabáltam, amíg meg nem érkeztek a barlangász mentők! Azt se tudom, hogy hívják őket, de köszönöm nekik, megmentették az életem! Pedig nem is ismernek" - sírta kórházi ágyán Marta, egyike az utolsó túlélőknek. A barlangász neve azóta is ismeretlen, fényképét az összes olasz újság közölte, ő a tévékameráknak annyit mondott: emberi kötelességét teljesítette, nincsen ideje nyilatkozni, sürgeti az idő, lehet, hogy még életeket menthet. Hétfőtől nem aludt, nem pihent.

A 20 éves Eleonora kiszabadításához több idő, 42 óra kellett; ő is L'Aquilában tanult, a katasztrófa sújtotta épületnek kikiáltott egyetem közeli lakóházban élt, négy emelet omlott rá. Édesapja az Adria-parti Riminiből sietett a romokhoz, és segített azonosítani Eleonora szobájának darabjait. A lány a törmelék alatt még oxigénre talált, egy kispárnát szorított a fejére, ez alatt lélegzett, barátnője Enza nem volt ennyire szerencsés. A mennyasszonyát átölelő Giuseppe egy napon át a tartófalhoz szorulva állt, nem is vette észre, hogy Elisabetta már nem válaszol. Az édesanya, Maria szoptatás közben hajolt rá gyermekére, és agyonnyomott testével védte meg a haláltól.

Az áldozatokat pénteken, 10.30-kor temetik a l'aquilai stadionban. A római parlament véglegesnek tekinthető adatai szerint legalább 260 feletti a halottak száma Abruzzo tartományi székhelyén és a környező településeken. Majdnem mindenkit sikerült azonosítani, az eltűnteket 20-30-ra becsülik, 1179 a sebesült. "Vasárnapig keresünk túlélőket, halottakat, utána néhány romos épületet fel kell robbantanunk" - jelentette be a belügyminiszter.

Huszonötezren vesztették el otthonukat. 15 ezer embert szállodában, 25 ezret sátrakban helyeztek el, még azok sem tértek haza, akiknek otthonuk épségben maradt.

"Minél gyorsabban új várost építünk" - ígérte a miniszterelnök Silvio Berlusconi, akinek az egyik sátorban tett látogatása közben telefonált Barack Obama, segítséget ajánlva fel a megkárosult műemlékek újraépítésében is. Spanyol, francia, magyar mentőegységek érkeztek Abruzzóba, megkezdődött a kárfelmérés, a lakosok azonban nem közelbe költöztetett új várost, a régi újjáépítését akarják - biztonságosan. Az kétségtelen, hogy az idei nyarat sátrakban és lakókocsikban töltik.

Sovány vigasz számukra a teljes római kormány jelenléte, csütörtökön az olasz államfő is a földrengés sújtotta lakossághoz látogat, és XVI. Benedek pápa is bejelentette, hogy L'Aquilába kíván utazni, talán húsvét után április második felében. A három napja a szabad ég alatt ébredő gyerekek jobban örülnek a nekik színes lufikat fújó önkéntes bohócoknak, és azt kérdezik "jó ez a kis kiruccanás, de mikor megyünk haza?".

A tűzoltók L'Aquilában az omlásveszélyt is ellenőrzik a műemlék templomnál