Jelenleg közel négymillió 50 év feletti él Magyarországon, viszont e generációnak mindössze 16 százaléka részesül az információs társadalom előnyeiből. Ez felveti azokat a kérdéseket, hogy vajon elég gazdag-e Magyarország ahhoz, hogy lemondjon az aktív korú népesség nagyobbik feléről, és kirekessze őket az információs társadalomból? Van-e a társadalomnak joga arra, hogy az internet korszakában csak a gyerekek, fiatalok, magasan képzettek, magas jövedelműek, városlakók előtt nyissa meg a digitális univerzumot, és az idősebbeket kizárja ebből?

Az INFORUM és a budapesti Műegyetem Információs Társadalom- és Trendkutató Központja által készített jelentés szerint Magyarországon kritikus az idősebb generáció információs társadalomba való integrációja. A nyugdíjasoknak mindössze 4 százaléka, azaz körülbelül 75 ezer fő tekinthető rendszeres internetezőnek, ami nemzetközi összehasonlításban megdöbbentően alacsony arány. Az időskori internetezést segítő tényezők között ki kell emelni a magasabb végzettséget, a gazdasági, szellemi aktivitást, a többszemélyes háztartást és a magasabb jövedelmet.

Drámai az a tény is, hogy a digitálisan írástudatlanok közel fele 60 éves, vagy annál idősebb. Meghökkentő, hogy a nyugdíjasoknak mindössze 3 százaléka vett részt valamilyen számítógépes képzésen, oktatáson az elmúlt 3 évben. Ennek oka nem a jelentkezők, hanem a képzőhelyek még mindig alacsony számában keresendő. Be kell látni, hogy 2-8 órás ismeretterjesztés e célcsoportnak felesleges pénzkidobás: alaposabb, nyugodtabb tempójú, közösségteremtést segítő oktatásra, fejlesztésre lenne szükség.

A kutatási eredmények azt mutatják, hogy nincs technofóbia az idősek körében. Amennyiben használókká válnak, ugyanolyan hasznosnak ítélik az internet lehetőségeit, mint a fiatalok. Érdekes tapasztalat, hogy a tipikus 50 év fölötti hálózati polgár profilja nagyon hasonló az átlagos-tipikus internetező profiljához.