Az iskola bővítését határozták el Pilisszentlászlón. A régit ugyanis kinőtte a település. A Kékvölgy Waldorf Iskola tanárai és a szülők azt akarták, hogy olyan technikával épüljön fel az új szárny, amely olcsó, környezetbarát, kevés energiát használ fel, és felépítése viszonylag rövid ideig tart. Így esett a választás a szalmabálákra.

A nálunk kevéssé ismert módszernek hagyománya van például az Egyesült Államokban Nebraskában. A bálázott szalma Magyarországon bárhol beszerezhető, és nem utolsósorban olcsó. Nem kell semmilyen vegyszerrel kezelni, egyetlen kritériuma, hogy száraz legyen. A ház fa tartószerkezete közé, a betonalapra kerülnek a szalmabálák. A felrakott falat két oldalról bevakolják. A vakolat cementalapú is lehet, de környezettudatos építkezők a vályogot részesítik előnyben. A szalmafal hőszigetelő képessége százszor jobb a betonpanelénél, és 10-20-szor jobb a téglafalénál. A tűzállósági teszteken a vályoggal borított fal kiválóan szerepelt, 45 percen keresztül sem a láng, sem a füst nem hatolt át rajta. Az építkezés költsége a hagyományos téglából épült házakéhoz viszonyítva
10-20 százalékkal kisebb. Télen a fűtésen - az épület jó hőszigetelő képessége miatt - jelentős a megtakarítás. Napkollektorok beszerelésével pedig a melegvíz-ellátás energiaszükséglete is lényegesen csökkenthető, így nemcsak olcsóbb, de a megújuló energiaforrás használatával környezetbarát is lesz az új iskola.

A tervező Búzás Miklós, a Szentendrei Skanzen főépítésze úgy álmodta meg az épületet, hogy az építkezés minimális szakmunkával is megvalósítható legyen, mivel az építőmunkások nagyrészt a szülők lesznek. Terveik szerint az építkezés májusban kezdődne, és szeptember végére fejeződne be.