Óvatosan ébresszük fel a kényes növényeinket
Még figyelni kell az éjszakai mínuszokra, mert a váratlan hideg elpusztíthatja érzékenyebb növényeinket. Sokan csak néhány hét múlva jönnek majd rá, hogy nem voltak tisztában új kerti vagy balkonnövényeik fagytűrő képességével. Azért, mert levelek vannak rajta, még nem lehetünk biztosak abban, hogy a szabadban hagyott leander, margitvirág, sétányrózsa vagy fiatal füge túlélte a telet. Ezek a levelek rászáradtak a hajtásra, később lepottyannak, és az esetek többségében kiderül: a növény úgy átfagyott, hogy a gyökérről soha többé nem hajt ki. Ezért csak akkor érdemes zárt téli helyet igénylő növényt vásárolni, ha teleltető helyet tudunk nekik biztosítani.
Rengeteg szép formájú, hosszan virágzó, díszes cserje van, amelyik kibírja a szabadban az átlagos magyar telet. Ízelítőül csak néhányat említünk: aranycserje, aranyvessző, bangita, boglárcserje, cserszömörce, díszalma, díszcseresznye, (nemes) ecetfa, kanadai fanyarka, kecskerágó, liliomfa, tűztövis, rododendron, rózsalonc, ujjas juhar. De az is igaz, hogy megjelenésük, virágpompájuk nem tud versengeni a mediterrán vagy délszaki növényekével. A kúszó- és futónövényeken kívül a leggyakrabban angyaltrombitát, néhány bambuszt, citrust, fuksziát, fügét, leandert, muskátlit, murvafürtöt, pálmát tartanak a szabadban. Közülük a szerencsések megfelelő helyen vészelik át a telet.
Általánosságban elmondható: ha az elmúlt hónapokban a hőmérséklettel nem volt baj, és a növények teljes sötétben, mondjuk egy pincében töltötték a telet, akkor is előfordulhat, hogy a növények egy-egy teljesen fakó, szinte fehér színű hajtást eresztettek. Ilyenkor a növényt biológiai órája ébreszti, valószínűleg a hőmérsékletet is megfelelőnek tartja, és a hajtásrügy - mint egy meteorológiai szonda - nekiindul fényt keresni - de nem talál. Az ilyen hajtásokat óvatosan le kell törni, mert a szabadban az első napsugarak a szó szoros értelmében úgyis leégetik.
Ha a teleltetés fényen történt, sok növény mostanában már több új, teljes értékű zöldes hajtást hozhat. Hajlamos erre a füge, a leander és a muskátli. A már hajtó növényeket fokozatosan szabad a teljes napfényhez szoktatni, különben ezek a hajtások megperzselődnek.
A citrusfélék számára a legkedvezőbb, ha világos helyen, 5-8 fokos hőmérsékleten tölthették a telet. A szobában, a számukra ideálisnak éppen nem mondható száraz levegőn legyengülnek, megtámadja őket a korompenész és a pajzstetű.
Az angyaltrombitát, a fuksziát és a muskátlit a teleltetés előtt kellett volna kissé viszszavágni, megszabadítani a gyenge hajtásoktól. Ha ez elmaradt, és a növények nincsenek túlzsúfolt helyen, vagyis könnyű hozzájuk férni, a ritkítást, tisztogatást most is el lehet végezni. Az angyaltrombita hajtásvégeit az első szimmetrikus levélpár helyéig kell visszavágni.
A hozzáértő és alapos kertész még a behordás előtt lepermetezte növényeit a megfelelő szerekkel, így most sem gomba, sem a kártevők nem dézsmálják ezeket. Ha a mostani revízió során mégis valamilyen szokatlant észlelnének, azonnal cselekedni kell. A levelek színváltozásáért általában a sötét vagy a nedvességhiány okolható. A károsítógombák hideg, száraz levegőben általában szüneteltetik tevékenységüket. Ettől függetlenül szaporítóképleteik - hibernált állapotban - jelen vannak. Ha gyümölcsfáink is vannak, és téli lemosópermetezést végzünk, nem árt a telelőben lévő növényeket is megszórni egy hígabb oldattal. A művelet előtt azonban tájékozódni kell a növények érzékenységéről és az alkalmazható dózisról. Jó tudni, hogy a kénes lemosópermetszerek kénköves pokolbűze elég hosszú ideig megmarad.
A rovarokkal aránylag egyszerűbb a helyzet, mert az egyedek felismerhetők, még akkor is, ha nem mozognak. Ehhez persze nagyítóra is szükség lehet. A jelenlétüket mutató első intő jel a ragacs. Ha a növény cserepének szélén, tálkáján ragadós anyagot találnak, elő a nagyítóval. Kezdődhet a nyomozás. Érdemes a levelek fonákját, a törzs, az ágak, hajtások rejtett részeit alaposan szemügyre venni. A ragacsgyártó minden bizonnyal valamilyen tetű lesz. A legtöbb tetűt piretrinporral el lehet intézni. Ez olcsó, egyszerű és környezetkímélő megoldás. Vannak azonban trükkös tetvek is.
A szobanövények legveszélyesebb kártevőjének, a pajzstetűnek találó az elnevezése. A leleményes állatka a legfeljebb két milliméteres szürke-barna pajzs alá bújik. A kemény, fényes, viaszszerű levelű növényeket kedveli. Ha nincs sok belőle, finoman le lehet vakargatni a növényről, s jöhet egy alapos szappanos permetezés. Ha sok száz pajzsot találnak, elpusztításukhoz a kertészeti boltban kaphatnak tanácsot és megfelelő vegyszert.
A jövő héten a legmelegebb, napfényes balkonokra való növényekről írunk.
