Csernobil 1986 óta zárt zónáiban végeztek vizsgálatokat amerikai és francia kutatók. A Biology Letters szaklapban közzétett, a BBC által idézett tanulmányuk szerint a radioaktivitás még most is hatással van a dongókra, a szöcskékre, a szitakötőkre és a pókokra - amelyek jóval kisebb számban élnek itt.

A kutatásban a Dél-karolinai Egyetem professzora, Timothy Mousseau és a Dél-párizsi Egyetem szakembere, Anders Moller dolgozott együtt. Mousseau lassan egy évtizede járja a lezárt területet, ami lényegében húsz éve mentes az emberi beavatkozástól. A francia szakember korábbi vizsgálataiból az már kiderült, hogy bár a radioaktivitás mértéke évről évre alacsonyabb, mégis kedvezőtlen hatással van a térség madárpopulációjára. Ezt azonban más tudományos vizsgálatok cáfolják.

A szakemberek nemcsak a zárt zónában dolgoztak, hanem Fehéroroszország egyes kevésbé szennyezett területeit szintén elemezték, illetve olyan ukrán részre is elmentek, amelyet nem érintett a sugárzás. Így tudták összehasonlítani az egyes területek élővilágát.

Ukrán eredmények ugyanakkor azt mutatják, hogy a térség az emberi jelenlét hiánya miatt természeti értékekben gazdag. Szergej Gasak, a Nemzetközi Csernobil Központ ukrán kutatója szerint a madárvilág egyre sokszínűbb. Szerinte furcsa, hogy ugyanazokból az adatokból a különböző kutatók ellentétes eredményekre jutnak. A szakember szerint a vadvilág bővülése annak köszönhető, hogy a területet csak néhány kutató látogatja. Úgy véli, hogy az élővilág megküzdött a sugárzással, és túlélte a zord feltételeket.

Mousseau szerint hosszú távú vizsgálatokra van szükség, hogy valóban megfigyelhessék, mi zajlik a sugárzó természetben. Azt is hosszú távon kell elemezni, hogy milyen mutáns gének jöttek létre a katasztrófa során. Ő mindenesetre folytatja munkáját: a rovarok után a növények és az emlősök következnek. (Ö. Z.)